Szigeti László

szerkesztő-újságíró

Jézus még mindig filmes szupersztár – Bibliai képek és képtelenségek

2015. július 22.

Címkék: film, vallás

Se szeri, se száma a bibliai tárgyú filmeknek. Az egyik legutóbbi kísérlet – Gabriel García Marquez fiától, Rodrigo Garcíától – az idei Sundance Filmfesztiválon bemutatott Last Days in the Desert (Az utolsó napok a pusztában) című amerikai dráma, melyben Ewan McGregor játssza Jézus szerepét. No meg a Kísértőét is, amely ötlet már önmagában felcsigázhatja a téma iránt fogékony, érdeklődő hazai nézők kíváncsiságát. De nem úgy a hazai forgalmazókét, ugyanis itthoni premierről (egyelőre?) szó sincs.

Egy kis költségvetésű Jézus-film a nyereségnek a reményével sem kecsegtet, gondolhatják e kereskedők. Merthogy mifelénk e téren legfeljebb a minimum 3D-ben villódzó szuperprodukciókra vevők a népek. Ezért aztán nálunk a közelmúlt terméséből például Ridley Scott 2014-es kivonulásos, vörös-tengeres látványorgiája, az Exodus: Istenek és királyok című mozi volt látható, mely kétségtelenül főleg a szemtornáztatásra gyúrt, egy tizenegyedik csapással voltaképpen le is fejezve a történetet: készítői három dimenzióval csakugyan beérték, tudniillik a transzcendens D-nek már nem jutott terep a békákkal, sáskákkal és az eredetitől némileg eltérően krokodilokkal gazdagon tűzdelt filmben, márpedig az efféle csonkolás nem tesz jót az alapvetően teológiai üzeneteket hordozó bibliai elbeszéléseknek.   

A sürgölődésnek köszönhetően szép számmal születtek az elmúlt bő évszázadban a giccs birodalmába mélyen bekalandozó, már-már nézhetetlenül hosszú és vontatott, színes, szagos, „mindent bele” típusú hollywoodi feldolgozások, vagy egy másik ágon a missziós céllal gyártott christian movie-k, melyek egyik legijesztőbb tulajdonsága épp az, amire készítőik amúgy rendszerint igen büszkék, hogy szóról szóra hűségesek az eredeti szöveghez. Ennek eredményei a „mozgóképes könyvként” működő adaptációk, melyek legkínosabb pillanataiban az éppen elhangzott mondatokat illusztrálják a képsorok, szembemenve ezzel a filmes alkotás egyik alapszabályával.

Az efféle képtelen „képesítések” elkövetői a szó szoros értelmében láthatóan nem veszik figyelembe a Biblia szimbólumokban gazdag, képes nyelvezetét és világát, amely ily módon képekre váltva erejét veszti, vagy épp komikus hatást vált ki, mint például az egyik ilyen filmben a torzonborz Keresztelő János, aki széles mozdulatokkal egy jobb sorsra érdemes sáska után ugrál a puszta pusztában, csak hogy megfeleljen a bibliai szövegnek. Mindezt persze narrátori alámondással súlyosbítva. Vagy ugyanebben a mozgóképfolyamban tárul elénk az a jelenet, melyben Jézust látjuk kiemelkedni a Jordán vizéből, majd azonmód egy jól idomított, illedelmes galamb repül a vállára annak rendje-módja szerint, s ott csendesen nézelődik, miközben egy imponáló orgánumú színész eldörgi az Atyaisten vonatkozó mondatát. Elég egyszer végigfeszengeni egy ilyen filmes megoldás hamisságát, egy életre megjegyezzük, mennyire zsákutcás erőlködés hétköznapian valószerű képsorokba szuszakolni egy olyan sűrű szöveget, mint amilyen az evangélium. Hasonlóan primitív próbálkozás ez, mintha valaki rövidfilmben akarná feldolgozni vagy épp mozgóképekkel „szinkronizálni” mondjuk Kölcsey Himnuszának valamennyi képét, Bendegúznak vérétől a bújt üldözöttig, amint felé kard nyúl barlangjában, s a többiek. Ahogy azt se feledjük: nem véletlen, hogy a legnagyobb operaszerzők nem Shakespeare-drámákat zenésítették meg, hiszen azok úgy kerek egészek, ahogy vannak, hanem „lebutított” librettókkal dolgoztak, hogy megcsiszolják a maguk gyémántjait.

Van aztán egy ugyancsak sok riasztó jelenséget produkáló világ: a rajzfilmeké. Valljuk meg, hogy ebben az univerzumban is megesett már tíznél is több csapás a kultúrára, akár csak ami a bibliai feldolgozásokat illeti. A határtalan bárgyúság képviselői sokszor itt is elemükben érezhették magukat, egészen a cuki állatfigurákkal eljátszatott bibliai (rém)mesék mélyrepüléseiig.

E nehezen megemészthető vagy még nehezebben megbocsátható botlásokon túl a klasszikus rajzfilm mégis az a mozgóképes műfaj, amely elvonatkoztatásaival, sajátos eszköztárával képes tiszteletben tartani, érzékeltetni a bibliai alapanyag szimbolikus összetettségét, rétegzettségét, a talpas valóságtól való elemeltségét, szemben a direkt képeket villantó élőszereplős filmek „földhözragadtságával”.

Van is ennek bizonyítéka. Egyetlen komoly hibája, hogy a maga teljességében nem valósulhatott meg. Pedig hazai dicsőség lehetett volna Jankovics Marcell nagyszabású vállalkozása, a Biblia rajzfilmes feldolgozása, melynek terve a neves művészt már a hetvenes évektől foglalkoztatta. Olykor úgy tűnt, lesz rá akarat, pénz és lendület, még a szocializmus idején is, nyugati erők bevonásával, aztán a történet, több fordulóban ugyan, de végleg elvérzett.

Képes bibliai történetek címmel nemrég díszes kötet jelent meg e torzóban maradt műről: a benne látható több száz kép, tervek sokasága és az elkészült egyetlen epizód, illetve egy előzetes DVD-je, valamint az érthetetlen kudarc elbeszélése dokumentálja azt az álmot, amelyet különböző producerek végül nem láttak elég jónak valóra váltani. A könyvet lapozgatva, a Teremtés című félórás epizódot nézve elszorul a szívünk, hogy sokkal szegényebbek maradtunk a feltétlenül szükségesnél. Ami színészekkel eljátszatva, amolyan élő közvetítésként vállalhatatlan, az megrajzolva működik, mert egészen mást, többet mutat önmagánál: a szöveget nem pusztán aláfestik a képek, a sokrétű, nemegyszer szimbolikus bibliai üzenetet kultúrtörténeti utalások, jelképek, motívumok bevonásával segítenek bontogatni – szöveg és kép szervesen egészítik ki egymást. Ahogy azt Jankovics Marcelltől más munkáiban megszokhattuk. Képi kultúránk nagy vesztesége, hogy ez a terve füstbe ment.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

TV vagy internet? Mindkettő!

2015. július 17.

Címkék: Duna TV, internet, TV

Kultúraátadás a Kárpát-medencében

Amikor pár éve a YouTube-ra feltöltött amatőr tudósítások világszerte fontos hírforrássá váltak, a televíziók lépéskényszerbe kerültek és először eltérő válaszokat adtak az új kihívásra. Mára azonban kiderült, a leghatékonyabb módszer, ha maguk is teljes mell- és sávszélességgel kiállnak az online jelenlét mellett, és elérhetővé teszik műsoraikat az interneten. Más kérdés, hogy milyen új, sikeres üzleti modellt kell kitalálniuk a kereskedelmi tévéknek, melyek a reklámidő értékesítésében érdekeltek. A magyar közmédia válasza a Médiaklikk volt, ahol a teljes archívumuk nyílt, és az adások online is megtekinthetők. Ennek az online jelenlétnek pedig sokkal nagyobb jelentősége van, mint elsőre talán gondolnánk.

Kicsit vissza kell lépnünk a múltba, hogy meglássuk, a TV és internet milyen remekül kiegészíti egymást, és milyen fontos szerepe van mindkettőnek a magyar kultúra átadásában a Kárpát-medencében. Ismert, hogy csak az internettel jött el a tértől és időtől független média kora. Számtalan generációnak a megállítható, visszatekerhető, archívumból évek után is elérhető adás az internet és digitális korszak előtt fikciónak tűnt. Az internet azonban immár egy új paradigma része, nincs szükség digitális átállásra, új tévékészülékre, hiszen a teljes hálózat és a rá kapcsolódó eszközök eleve digitálisak. Az internetre feltöltött adást már nem állítja meg országhatár, nem függünk antennától vagy szolgáltatótól, attól, hogy éppen milyen csatornák érhetők el a kínálatukban.

Hogy miért játszik fontos szerepet az internet és a digitális technológia a kultúra átadásban? Azért, mert míg a rendszerváltás előtt magyar tévéadást a határon túli magyar településeken a határtól gyakran csak pár kilométerre lehetett nézni, a környező országok zavaró adása miatt. A magyar szó, a magyar nyelvű hírek pedig egy nemzethez és kultúrközösséghez való tartozást jelentették a határon túl élő magyarok számára.

1. példa: Még az internet elterjedése, médiummá és mindenki számára elérhetővé válása előtt, az 1992 karácsonyán indult a műholdon keresztül sugárzó Duna TV első adása, mely rendkívül fontos volt az összmagyarság kulturális életében. A műholdvevős technológia kezdetben elég költséges volt, különösen a délszláv háborúval és hiperinflációval sújtott délvidéki magyarság számára. Így voltak olyan civilek, akik a magyar nyelvű kultúraátadást úgy segítették, hogy a Duna TV adását analóg földfelszíni sugárzással továbbították olyan falvak számára, ahol semmilyen magyar nyelvű adást nem lehetett korábban fogni.

Komplex világban, technológiaváltás határán élünk, és nem könnyű eligazodni ebben a környezetben. Kis kitérő: a tévéadások vétele mellett a magyar nyelvű könyvek behozatala is évtizedeken keresztül számos akadályba ütközött, gyakran elkobozták őket a határon, magyar nyelvű tankönyveket államközi szintű egyezmények alapján lehetett csak diákok kezébe adni, a folyamat nehéz, és lassú volt. A régi reflexek mind kevésbé működnek, a tiltásokat nehéz fenntartani. A digitális tankönyveket nem állítja meg országhatár, és ha nem is a formális, de könnyen a nonformális oktatás részévé válnak. A cikk témájához visszatérve azonban megállapíthatjuk, immár globális magyar médiáról beszélhetünk, mely átível a határokon. És ehhez egy paradigmaváltó jelenségre volt szükség.

2. példa: A Duna és Temes találkozásánál fekvő, magyarok, szerbek, románok és németek lakta Pancsován a civil újságírás jegyében magyar nyelvű műsort 2012 februárja óta már a YouTube-on lehet követni. A legújabb adás jelenleg a 638-ik. Az 1999-ben indult Magyar Percek szerkesztői szembesülve a nehéz műsorszórási körülményekkel immár online formában tudósítják magyarul a 17 ezer fős közösséget, de azokat is elérik, akik időközben már elköltöztek a térségből. Azzal, hogy a szórványban is összekapcsolódik a TV és az internet, és a magyar nyelvű műsorok tértől és időtől függetlenül nézhetők, megszűnik például az állandó csatározás is a műsorsávokért, különösen a főműsoridőért.

A két, eddig látszólag riválisnak tűnő médium, a televízió és az internet a médiakonvergencia hatására tehát mind több ponton kapcsolódik össze, egymás pozitív tulajdonságait erősítve.

Teljes cikk

Hová építsük új fagyizónkat? - Ilyen is lehet egy kereskedelmi televízió

2015. július 11.

Az egyik legnagyobb brit kereskedelmi médiaszolgáltató, az ITN vezérigazgatója egy kérdéssel kezdte beszédét az EBU egyik júniusi rendezvényén. Azt kérdezte a szakmai résztvevőktől, hogy ha egy új fagyizót szeretnének építeni a strandon, ahol már van egy jól bevált, kiválóan működő és ismert régi, akkor azt hova helyeznék el. Szemben a régivel, hogy az emberek semmiképpen ne tévesszék össze a kettőt, vagy esetleg egy teljesen új helyen, távol a versenytárstól?

Nagy-Britanniában pontosan fordított a helyzet, mint nálunk: a nagy és erős, óriási költségvetéssel és nézettséggel rendelkező közszolgálati cégóriás mellett az összes szereplő eltörpül. Az ITN (Independent Television News) teljes költségvetése 65 millió font, ami kevesebb, mint a BBC digitális büdzséje. Ahogy arról korábban lehetett olvasni a blogon, a brit közszolgálat már a kezdetektől felismerte az online tartalomszolgáltatásban rejlő lehetőségeket, és folyamatosan figyel arra is, hogy a fiatal, hagyományos televíziót nem fogyasztó generációkat is elérje különböző kampányokkal. Bár a BBC ebben a versenyben is jobban áll, az ITV sem panaszkodhat havi14,5 millió egyedi online látogatójával.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Megmondják, mit olvass, hallgass, néz, fogyassz? - A netsemlegesség kérdése

2015. július 09.

Címkék: internet, Európai Parlament

A netsemlegességről folytatott aktuális magyar és EU-s vita kapcsán kiderül, hogy komoly veszélyben forognak az internet legnagyobb értékei.

A július végén záruló magyar internet konzultációval (InternetKon20) párhuzamosan az Európai Unió országaiban egyenként, valamint az Európai Bizottság javaslatára az Európai Parlamentben (EP) is nagyon komoly törvénykezési vita folyik. A vita az EU-ban a populárisabb (de hosszú távon a kultúra szempontjából mindenképpen kevésbé jelentős kérdés), a roamingdíjak eltörlése mellett alapvetően a netsemlegességről szól. Ráadásul olyan ritka alkalomról van szó, amikor különböző politikai pártokhoz tartozó magyar EP képviselők is azonos platformon vannak, és a netsemlegesség egyértelmű szabályainak lefektetését kérik.

De miért is fontos a netsemlegesség? Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy az internet legnagyobb értéke a nyíltság, sokszínűség, tartalomgazdagság, tértől és időtől független kommunikációba való szabad belépés lehetősége. És a netsemlegességről folytatott aktuális magyar és EU-s vita kapcsán kiderül, ezen értékek komoly veszélyben forognak.

Ha a pozitív oldalait – előnyeit – nézzük az internetnek, akkor elmondhatjuk, hogy ez a legdemokratikusabb médium, hiszen a közösségi tartalomlétrehozás, a Web 2.0, a közösségi média és a szélessáv megjelenése a kommunikáció, az informálódás és a tudás demokratizálását hozta magával. Sokkal többen férnek hozzá a tudáshoz, fér(het)nek hozzá azon hírekhez, melyek lehetővé teszik számukra, hogy tudatos választópolgárok legyenek. Persze, a produktív viták és érvelések mellett a más véleményt nem tűrő, indulatos cikkek, hozzászólások, csoportok is megjelentek. De a rendszer alapvető természete a nyitottság, mely pozitív értékként fogható fel.

Pár héttel ezelőtt a UPC felhasználók nem érhették el az MTVA (és általában az Externet hálózat) tartalmait, miközben internetkapcsolatuk hibátlan volt, és más oldalakat láttak. A technikainak tűnő hiba mögött azonban sokan egy szolgáltatók közti csatát láttak, mely az adatkicserélés terén folyt. Mind több az olyan konfliktus, melynek alapja, hogy az internetszolgáltató a hálózatára nagymennyiségű adatot küldő tartalomszolgáltatóktól pénzt kér. A felhasználók ezen ütközetekből a felszínen csak egy kódot látnak majd, a 404-t, vagyis azt, hogy az adott honlap nem elérhető, esetleg nézhetetlenségig szaggatnak majd az általuk nézett videók. Azonban nem csupán a honlapok elérését korlátozzák a szolgáltatók. Egy 2011-es átfogó EU-s BEREC felmérés kimutatta, hogy a szolgáltatók 35%-a alkalmaz valamilyen tiltást, és ez a legális tartalmakra és szolgáltatásokra vonatkozik! Van olyan magyar mobilszolgáltató, mely tiltja a Skype használatát, mások szándékosan lassítják a YouTube-os videókat, úgy, hogy a felhasználók többsége erről nem is tud. De a pozitív diszkrimináció is jelen van, a közösségi oldalak, közülük is alapvetően a Facebook, a zene streamelő szolgáltatások (Deezer) elérése nem számít bele az adatforgalmi limitbe. A Neflix pedig legutóbb Ausztráliában állapodott meg internetszolgáltatókkal – hogy jelentős pénzösszegért cserébe – az ő tartalmaik előnyt élvezzenek, gyorsabban jussanak el más tartalmaknál a felhasználókhoz, ne számítsanak bele az adatforgalmi limitbe.

A sok definíciót összegezve elmondhatjuk, hogy a netsemlegesség azt jelenti, hogy minden felhasználónak joga van tetszőleges az általa választott tartalmakhoz hozzáférni, és hasonlóképpen megoszthat tartalmakat, igénybe vehet szolgáltatásokat. Ebben a szolgáltató nem diszkriminálhatja, nem korlátozhatja. Természetesen az illegális tartalmak elérése, megosztása, stb. továbbra is büntetőjogi kategória marad. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden szolgáltatás és tartalom egyenrangú. Így megmarad a tartalombőség, az információhoz való egyenlő hozzájutás lehetősége, és nem különben szabad marad a verseny a tech cégek körében, abban, hogy ki tud újabb sikeres szolgáltatással megjelenni a piacon.

Az USA-ban maga az elnök, Barack Obama kőkemény támogatója a netsemlegességnek, és számtalan csavar után, az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága (FCC) legújabb törvénye kőbe is vési azt. Nem volt ez mindig így, mivel a bizottság mostani elnöke, Tom Wheeler korábban a kábelcsatornák lobbistája volt, és a szabályozás először nyitva hagyott kiskapukat. Ezek azonban bezárultak.

A kiskapuknál maradva az EP viszonylag kiáll a netsemlegesség mellett. Azért csak viszonylag, mert marad néhány kiskapu, gumiszabály, melynek köszönve „a szükségesnél nem hosszabb ideig bizonyos típusú adatforgalmakat tiltani, korlátozni lehetne”. (Mennyi a szükséges?) Hasonlóan nem eléggé karakteres az a szabály sem, hogy az internetelérés általános és korlátlan biztosítása mellett a szolgáltatók továbbra is diszkriminálhatnak pozitívan, tehát megköthetnek olyan megállapodásokat, melyek keretében egyes tartalomszolgáltatók garantált (prémium?) szintű sávszélességet kapnak.

A csata tehát folytatódik. A tétje az, hogy az interneten lesznek-e egyenlőbbek az egyenlőknél, vagy az információhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés továbbra is demokratikus, mindenki számára egyaránt biztosított érték marad. Vagy extrém esetben – gondoljuk csak végig – a netsemlegesség megszűnésével az internetszolgáltatók akár azt is megszabhatják, hogy milyen adatokat engednek fel a hálózataikra. Innen pedig újra csak egy lépés az olyan cenzúra, amit Noam Chomsky 1988-ban megjelent Manufacturing Consent. The Political Economy of the Mass Media könyvében emleget, ahol az elméletet a jelenre fordítva, a nagy internetszolgáltatók üzleti (gazdasági, hatalmi, politikai, média) partnereik érdekeit szem előtt tartva bizonyos, számunkra megfelelőket hangokat felerősíthetnek, míg másokat el is hallgattathatnak.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

A 72 órából álló napok. Digitális demencia

2015. július 02.

Címkék: információ, internet, digitális demencia, TV, túlcsorduló kínálat

Egy átlaginternetező napja már nem 24, sokkal inkább 48, 72 vagy még több órából áll. Folyamatosan döntenie kell ugyanis, melyek azok az internetes portálok, melyeket nem néz meg, hogy online, a Facebook bűvöletében él, folyamatosan a hírfolyamat figyeli, posztol, kommentel. És hamarosan ez vár a tévénézőre is, hiszen a streaming szolgáltatások, a VOD megjelenésével gyakorlatilag befogadhatatlan kínálattal áll majd mindenki szemben.

A Netflix és Hulu már annyi saját tartalmat is kínál, főleg minőségi sorozatok formájában, hogy nem elég a nap 24 órája, arra, ha valaki kedvenc, színvonalas sorozatainak akar hódolni. Talán városi legenda, de jól szemléltet, hogy az M1 1957 május 1-ei hivatalos indulása után egészen 1971 augusztus 18-ig kellett várni a „túlcsorduló kínálatra”, az M2 megjelenésére. És a nézők először ahelyett, hogy örültek volna a tartalombőségnek, levelekkel bombázták a közszolgálati televízió vezetőit, panaszolva, hogy döntésre kényszerítik őket, hiszen, miközben egy csatornát nézik, tudják, hogy a másik csatorna műsorairól lemaradnak.

Teljes cikk

Koltay András

egyetemi docens,
Pázmány Péter Katolikus Egyetem

A Serenissima döntött

2015. június 26.

Címkék: Velencei Bizottság, médiatörvény

A közélet iránt érdeklődő magyar polgár az elmúlt években bámulatos mértékben bővíthette ismereteit a nemzetközi emberi jogi védelmi rendszer egyes intézményeivel kapcsolatban. A hivatásszerűen e területen működő jogászokat leszámítva korábban alig valaki hallhatott például a Velencei Bizottságról, amely június 22-én tette közzé véleményét a magyar médiaszabályozásról. Az Európa Tanács mellett működő tanácsadó testület véleménye a sokadik, amelyet az elmúlt öt évben e kérdésről különféle nemzetközi szervek, szakértők készítettek, de több szempontból megérdemli a figyelmet.

Egyfelől, annak ellenére, hogy kevés új elemet tartalmaz az elmúlt öt év médiatörvény-ellenes nemzetközi szőnyegbombázásához képest, a szokásos kritikáknálrészletesebb, számos kérdésben igyekszik kifejteni a testület álláspontját. Másfelől olyan szabályozási elemeket vitat, amelyek tekintetében a legfontosabb nemzetközi vagy nemzetek feletti szervezetek (mint az Európai Unió, vagy a Velencei Bizottság „gazdája”, az Európa Tanács) már évekkel ezelőtt lezárták a vitát, miután a magyar kormányt bizonyos mértékű módosításra vették rá. Azaz e kérdéseket (pl. a médiahatóság elnökének és tagjainak választását rendező szabályokat, vagy a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó rendelkezést) úgy vitatja a Velencei Bizottság, hogy azok a hosszas nemzetközi birkózás nyomán, kölcsönös engedmények megtétele és a viták formális lezárása után lettek olyanok, amilyenek.

Teljes cikk

Ókovács Szilveszter

a Magyar Állami Operaház főigazgatója

POSZT fesztam, avagy kiballagásom története

2015. június 20.

Címkék: POSZT

Mert természetesen nem kirohanás volt, se verbálisan, se fizikálisan.

Történt pedig, hogy a XV. Pécsi Országos Színházi Találkozón az újvidéki magyar társulat Katona József Bánk bánkját ígérte a színlapon. A kommentárt a mindenkori válogató és javasló írja, abban sem volt semmi, amely ne arra utalt volna: egyik nagy nemzeti drámánk hangzik el.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Slágergyanús magyar exportcikkek. Újabb koreai történetek

2015. június 19.

Címkék: kultúra, könyv, Korea

Dél-Korea legnagyobb könyváruház láncának, a Kyobonak a zászlóshajónak számító, exkluzív belvárosi boltjában valamennyi eddigi Nobel-díjas író képe kint van a falon, köztük Kertész Imréé is. Egy központi, éppen egy képnyi hely azonban üres. Az ilyen mértékű pontatlanság nem jellemző a távol-keleti kultúrára, így feltételeztem, hogy a hiátusnak komoly oka lehet. Amikor megkérdeztem, miért hagytak ki egy helyet, koreai kollégáim azt mondták, hogy ez a jövendő koreai Nobel-díjas író portréjának helye. Majd hozzátették, mi magyarok milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen sok híres írót, zeneszerzőt, rendezőt adtunk a világnak.

Kertész Imre azonban nem az egyetlen magyar művész, akit Dél-Korea szerte ismernek. A szöuli metrón utazva rendszeresen megszólítottak ismeretlenek és megkérdezték, honnan jöttem. Amikor először érdeklődtek, és azt mondtam, Magyarországról, legnagyobb meglepettségemre, túllépve a bennem élő sztereotípiákon, útitársam azonnal sorolni kezdte: Bartók, Kodály, Liszt. Akkor is meglepődtem, amikor a lakóparkunk mellett zeneiskola korai nevét elolvastam: Liszt.

Teljes cikk

Skandináv nyár – Megújuló közmédiumok és világsikerek Európából

2015. június 15.

Címkék: Duna TV, BBC, DR, ZDF, SVT

Daru Gábor

stratégiai vezető, Duna Médiaszolgáltató

Alapvető emberi tulajdonság, hogy imádjuk a történeteket, amelyek rólunk szólnak, amelyek bevonnak magukba, amelyeknek jó részese lenni napról napra, hétről hétre. Ahogy a skandináv példa is mutatja, európai közmédiumok is képesek arra, hogy kreatív gyártó céggel összefogva egyszerre világszínvonalú és egyszerre nemzeti, európai értékeket mutató sorozatokat és műsorokat gyártsanak.

Azt, hogy a nemzeti közmédiumok alkotásainak is van mit keresnie a globális versenypiacon, az utóbbi évekig  leginkább csak a BBC világsikereivel lehetett igazolni. Különösen a sorozatok és filmek esetében volt szembetűnő, hogy anemzeti adók – főleg a kisebbek – csakerősen domesztikált tartalmak előállítására képesek. Még az olyan önmagában stabil piac is, mint a francia, ahol nagyon erős iparág a köztévéknek filmeket, sorozatokat előállítani, az igen számottevő éves belső sorozattermésnek csak töredék részét tudták más piacokon értékesíti (azt is leginkább francia Kanadában).

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Boldog születésnapot, Tim Berners-Lee!

2015. június 12.

Címkék: CERN, Tim Berners-Lee, világháló

Hétfőn, június 8-án volt 60 éves Sir Tim Berners-Lee, a fizikus, aki létrehozta a World Wide Webet, magyarul a világhálót. Tim Berners-Lee-ről és a világhálóról az M1-en, a Ma délelőttben is beszélgettünk.

A világ ismeri a Facebook feltalálójának, a még mindig fiatal milliárdosnak, Mark Zuckerbergnek a nevét, de talán a két Google alapító, mára már szintén milliárdos Larry Page és Sergey Brin neve sem ismeretlen. Ezzel szemben TimBL (az online közösség így nevezi, az angol királynő pedig 2004-ben érdemeiért lovaggá ütötte), aki az egész hálózati forradalmat elindította, sohasem törődött hírnévvel, gazdagsággal, pénzzel. Ma is „csak” kutató és egyetemi tanár. Nem milliárdos. Neve szinte ismeretlen. Nem védette le találmányát, hanem azt akarta, hogy az legyen mindenkié. Pont úgy, ahogy Neumann János tette a digitális számítógép elvével. TimBL közkinccsé tette a világhálót.

Teljes cikk