Szigeti László

szerkesztő-újságíró

Az élet szálait bogozza

2015. május 01.

Címkék: Duna TV, Brown atya

Rendhagyó bűnüldözés egy klasszikus tévésorozatban.

Miért nyomoz egy pap? Megunta az életét? Vagy tán a hivatását? Mi tagadás, ha a való világban találkoznék olyannal, aki rendre kisegíti vagy épp – jó példával járva elöl – eredményesebb munkavégzésre okítja a rend őreit, minden bizonnyal gyanút fognék előbbi kérdéseim fényében. De jelen esetben megadatott az a könnyebbség, hogy félig-meddig kitalált személyről van szó, aki valamiképp mindig megleli a módját, hogy legalább megigazítsa a világ kizökkent erkölcsi rendjét, amikor (s ez nem ritka dolog) valósággal belebotlik egy-egy csüggesztően szövevényes vagy rettenetes bűnügybe.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Bármikor rádcseveghet, avagy mindenkinek szüksége van legalább egy szerkesztőre

2015. április 29.

Címkék: internet, nyilvánosság, szerkesztő szerep, magánszféra, z generáció, social media

Idén május elején rendezik meg a 20. Media Hungary konferenciát, ami alkalom számunkra, hogy a hagyományos és az online média szerkesztési elveiről beszéljünk. A definíció szerint az internet szabad környezetében, a social mediában a tartalmat a mindennapi felhasználók hozzák létre, osztják meg, véleményezik vagy szerkesztik. A meghatározás azonban megtévesztő, a szerkesztés része ugyanis a Facebook vagy a blogok esetében egész egyszerűen nem érvényes. Itt a felhasználó felel egymagában a feltöltött tartalomért. Egyszemélyes stábként funkcionál. Ő írja, videózza, szerkeszti a tartalmakat, és egyben ő a broadcaster is.

Azzal, hogy az interneten a social mediaban tehát már bárki felhasználóból szerkesztővé, műsorkészítővé válhat, kialakult a korábban egymástól élesen elválasztott consumer (néző, fogyasztó) és producer fogalmak összevonásával a prosumer figurája. A prosumer egyszerre néz és készít videót az interneten, olvas és ír blogot online, néz és tölt fel fényképet. Ő már nem egy intézményt, hanem önmagát képviseli. Nem a hivatásos szerkesztőkkel, producerekkel versenyzik.

Nem ugyanabban a versenyben indul. Így szerkesztési elvei nem előre lefektetett alapokon nyugszanak, a magán és nyilvános közti vékony határt pedig gyakran és könnyen átlépi. Ez abban jelenik meg, hogy szinte bármit el mondhat online. Nincs egy szerkesztő, aki kapuőrként megszűrné a tartalmat, amit el akar mondani. Ez azonban egyszerre lehetőség és veszély is. Attól ugyanis, hogy bármit el lehet mondani (az online környezet lehetővé teszi, hogy széles közönséghez jusson el mondanivalónk), még nem következik, hogy bármit el is kell.

Teljes cikk

Napi eldobható és tartós alkotások a piacon

2015. április 25.

Daru Gábor

stratégiai vezető, Duna Médiaszolgáltató

Egy 2013-as EBU-konferencián az európai közmédia stratégiai, innovációs vezetői-szerkesztői gyűltek össze Finnországtól Portugáliáig, Nagy-Britanniától Görögországig – szinte tapintható volt a feszültség a levegőben. Minden előadó, és egyáltalán mindenki arról susmorgott, hogy sokkal nagyobb a baj, mint húsz évvel korábban, amikor csak a kereskedelmiekkel kellett megküzdeni. Merthogy most itt ez a kiismerhetetlen, brutálisan növekvő social media, ami egész pályás letámadást indított úgy általában minden ellen, ami hagyományos média. Az előadók előszeretettel mutogatták az éppen akkor online-ba forduló Newsweek és egyéb neves újságok búcsúborítóját, utalva arra, hogy ez lesz a broadcast média sorsa is.

Az utolsó napon, a sok jövőt kémlelő szakértő után, fellépett a színpadra egy fiatal brit elemző, Ben Hammersley. Nem mutatott csilivili prezentációt, nem hozott exkluzív kutatásokat. Csendben, mégis meggyőző erővel figyelmeztette az egybegyűlteket: ne hülyéskedjetek már. Tényleg a Google-hoz vagy a Facebookhoz akarjátok mérni magatokat? De hát nem is ugyanabban a versenyben indultok! Miért féltek a jövőtől, ami megjósolhatatlan? Tíz évvel korábban senki nem tudott ezekről az online óriásokról, és pontosan így nem tudjuk, hogy mi lesz velük tíz évvel később. (Hiszen láttunk már dotcom lufit, máshol évente százezrek iratkoznak le a legnépszerűbb közösségi portálról.) Nem az a közmédia dolga, hogy kritika nélkül átvegye a kereskedelmi műsorokat, és nem az, hogy alárendelje magát az online mítosznak. A közmédiának az a dolga, hogy újra és újra visszatérjen az alapjaihoz, ami nem más, mint a nemzeti közösség és kultúra alapja. Ahhoz, amiért létrejött, többek között a tartós kulturális alkotások létrehozásához – mondta a brit szakértő.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Könyvtár a farzsebben - A kultúraátadás új formái

2015. április 23.

Címkék: internet, e-könyv, könyvfesztivál, olvasás képernyőről, digitális tartalom

Csütörtökön kezdetét veszi a Millenárison a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ez remek alkalom arra, hogy áttekintsük, hogyan is alakultak át olvasási szokásaink.

Az internet mindennapi életbe történő beépülésének következményeként radikálisan megváltozott a kultúraátadás, információszerzés, a tanulás mechanizmusa. A fiatalok, de mindinkább az idősebb olvasók részéről is mind nagyobb igény mutatkozik az ismeretek gyors megszerzésére, és ennek formája mind inkább a digitális tartalmak felé fordulás. Az okok közé sorolhatjuk a tartalomfogyasztási szokások átalakulását, az igényt és kényszert, hogy a kulturális termékekhez minél gyorsabban férjenek hozzá. És van még egy pragmatikus szempontot is, kényelmesebb mindezt otthonunkból megtenni, ezért nem könyvtárban, hanem a világhálón keressük a kulturális termékeket. Ennek egyik tipikus megnyilvánulása az e-könyv, melyet pillanatok alatt letölthetünk.

Teljes cikk

Medveczky Balázs

vezérigazgató, MTV Zrt.

Nem mindenki „fogyaszt” szellemi drogot

2015. április 21.

Címkék: Kossuthkifli

A 70-es évek egyik felkapott kabaré rendezője egyszer, amikor megkérdezték tőle, nem érzi-e kicsit gagyinak az éppen próbált jelenetet, azt mondta: „Ugyan már! Ez a tízmillió házmester országa.”

A harmadik évezred hajnalán világszerte oly nagy sikereket arató műsorformátumokat látva, talán azt mondaná, hogy ez a hétmilliárd házmester bolygója.

Ha valaki mindezek ellenére töretlenül hisz abban, hogy a mai televíziózásnak nem elsőrendű célja az, hogy szép testű embereket tereljen be egy közös lakótérbe, hogy aztán ország-világ elmélyülhessen a bioritmusukban, akkor talán még van értelme irodalmi művekből televíziós sorozatokat készíteni.

Valaha a közszolgálati televíziónak első számú feladata volt, hogy a nemzeti irodalmat adaptálja. Évtizedeken keresztül százszámra születtek tévéfilmek, tévéjátékok. Olyanok, amelyeket ma is elő lehet venni, és amelyeket ma is szívesen és sokan néznek meg.

A televíziós fikció látszólag drága műfaj, de csak addig, amíg összehasonlítjuk a nagyjátékfilmmel. Egy átlagos magyar mozifilm költségvetése több százmillió forint, könnyen eléri a milliárdos nagyságrendet. A tévéfilm ennél kategóriákkal alacsonyabb ráfordítással dolgozik. Egy egész estés mű gyártási költsége átlagosan 80-90 millió, ha kosztümös, történelmi alkotásról beszélünk, elérheti akár a 130-140 millió forintot is részenként.

Ehhez képest érdemes megvizsgálni a nézettséget, amely egy sikeres mozifilmnél manapság 150 ezer körüli, de nem ritka a tízezer alatti nézőszám sem. A sajtó által alacsony nézettségűnek, hova tovább, bukottnak kikiáltott Kossuthkifli című sorozat nézettsége egyik epizódnál sem ment 130 ezer alá, de volt olyan rész, amely közel egymillió nézőt is elért. Hogy mi sok, és mi kevés, az mindig relatív, de összevetve a két műfajt, bátran kimondhatjuk, a televíziós fikció jobb ár-érték aránnyal dolgozik.

A XIX. századi vadromantikus road movie, a Kossuthkifli nézettsége azt is jelenti, hogy jelentős számban vannak olyanok, akik nem kérnek a szellemi drogokból. Olyan műsorokra vágynak, amely közel hozza hozzájuk a nemzeti történelmet, és a magyar irodalmat. Írók gondolatait akarják színészek szájából hallani. Nem akármilyen színészektől, Haumann Pétertől, Lengyel Tamástól, Törőcsik Maritól, Reviczky Gábortól, Fátyol Kamillától, Scherer Pétertől, Básti Julitól, Szabó Győzőtől, Kamarás Ivántól, Fenyő Ivántól, Szarvas Józseftől, és még sorolhatnánk az epziódszerepekben megjelenő kíváló színművészeket.Művészi értékkel megkomponált képi világot szeretnének látni a képernyőn.

Hogy a kultúrát befogadni vágyók száma nőjön, az sokak felelőssége. Felel érte a közszolgálati média, amelynek kötelessége ma is a nemzeti irodalom megfilmesítése, és műsorra tűzése. És felel érte valamennyi véleményformáló médium is.

Teljes cikk

Markovits Ferenc

Magyar Rádió Zrt. programszerkesztő

Mindenki halottnak vélte

2015. április 20.

Címkék: MTVA, Kossuth Rádió, Rádiószínház

A rádiójáték műfaja, amelyet a digitális, 3D-s világban sokan korszerűtlennek tartanak, ismét reneszánszát éli. A februári hallgatottsági adatok szerint átlag több mint félmillióan (!) hallgatták meg kora délután a Rádiószínház műsorait a Kossuth Rádióban. Sok munkára volt szükség a kimagasló hallgatottsági adatok eléréséhez. A korábbi művészeti főszerkesztőség megszűnése után hullámvölgybe került a hangjátékok készítése. Ám 2011-től megfordulni látszik a korábbi trend. Az elmúlt évben összesen 64 önálló produkció - egy, öt és tíz részesben - készült el a Rádiószínháznál külső- és belső gyártásban. Idén is hasonló mennyiségre van kilátás, mely kiegészül még a Cserés Miklós hangjátékpályázat 13 hangjátékával. Ilyen termés mellett a Magyar Rádióban hetente átlagosan egy új hangjáték premierjére kerülhet sor, és mindez százezrek fülehallatára.

A Kossuth Rádióban minden hétköznap a 13 órai hírek után, esténként 21:30-tól, szombaton és vasárnap pedig a 21 órás hírek után gazdag hangjáték kínálatból válogathatnak a rádióhallgatók. Aki netán lekésné az adást, a Hangtárból még hat héten át visszahallgathatja a magyar, a határon túli és világirodalom klasszikus és modern produkcióit. A művek a Magyar Rádió nonprofit zrt. és az MTVA tervezése és megrendelése után a MTVA gyártásában és két külső gyártónál készülnek, alapos előkészületek után.

Teljes cikk

Kit engedsz be a nappalidba?

2015. április 17.

Címkék: közmédia, M1, Duna TV, internet, médiafogyazstás

Daru Gábor

stratégiai vezető, Duna Médiaszolgáltató

A tavasszal új struktúrával jelentkező Duna TV magyarországi nézettségi sikere mutatja, hogy a néző számára nem okozott gondot megszokott tartalmát keresve márkát váltania. Azokat a szórakoztató, közéleti és magazinműsorokat, amelyeket korábban az M1 logó alatt kaptak meg, a néző különösebb nehézség nélkül követte a Duna TV-re. A hazai nézettség növekedése ugyanakkor felveti a kérdést, hogy vajon a határon túli néző is ugyanúgy jól járt-e.

Nagyon kevés megbízható adat áll rendelkezésre a határon túli magyar közösségek médiafogyasztási szokásairól, az utóbbi 20 évben leginkább a Duna TV megbízásából készültek egyedi, telefonos felmérésék. Egyedül a Médiatudományi Intézet által – először 2001-ben, majd 2011-ben – készíttetett kutatás annyira átfogó, hogy minden határon túli magyar közösség körében reprezentatív (ráadásul a különböző évben készült kutatások adatsorai is összevethetők). A 2013-as digitális átállás után eltelt egy év szolgáltatta a legfőbb indokot a 2014-es friss Kárpát-medencei médiafelmérésre1.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Koreai példa(beszéd)

2015. április 14.

Címkék: mobiltelevízió, Korea, internet, infotechnológia

Pont tíz éve, a HUFS egyetemről hazafelé tartottam a szöuli metrón, amikor arra lettem figyelmes, hogy minden koreai utastársam tévét néz a mobiltelefonján. Ekkor még nem volt okostelefon, és nálunk mindenki drága Nokiára vágyott. Mindenki tehát tévét nézett az Anycall (Samsung) vagy LG készülékén, talán épp a koreai BK mehetett valamelyik kereskedelmi csatornán, a KBS-en vagy MBC-n.

 

Egy olyan szappanopera, ahol a helyi B. Miklós ármánykodik, csak éppen nem egy kis kávéház, hanem egy multinacionális vállalat fölött akarja megszerezni az uralmat. Nem bírtam ki, hogy ne lessem, és lássam, hogy a karakter arcára a kijelzőn ugyanolyan leegyszerűsített formában ült ki a kapzsiság érzelmét ábrázoló grimasz, mint nálunk, ugyanolyan gonoszan nézett a semmibe és csak forgatta a szemét még azután is, amikor már elmondta a szövegét, a kamera azonban nem tágított. De nem a történet a lényeges, hanem a megjelenítés eszköze.

Teljes cikk

Medveczky Balázs

vezérigazgató, MTV Zrt.

Megfilmesített történetek misztériuma

2015. április 10.

Címkék: film, Médiatanács, Mecenatúra

Kora gyermekkorom óta vonzanak az elmesélt történetek, és ezzel, azt hiszem, nem vagyok egyedül. Amióta világ a világ, az emberek szeretnek kilépni a saját valóságukból, és szívesen beleélik magukat valaki más kalandjaiba. Ezért olvasnak regényeket, ezért néznek filmeket. Tom Clancy amerikai író szerint a regény és a valóság között annyi a különbség, hogy az előbbinek kell, legyen valami értelme. Vitatkozva ezzel az állítással én azt mondanám, hogy a jól megírt, jól megfilmesített történetnek az a misztériuma, hogy gazdagabbá, és értelmesebbé teszi a befogadó valóságát.

 

Azzal, hogy a Médiatanács elindította a Mecenatúra programot, túlzás nélkül állíthatom, eltűnt egy fehér folt a magyar kultúra térképéről. Alkotóműhelyek tucatjai tengődtek hosszú éveken át megfelelő financiális háttér nélkül. A fejekben rejlő szellemi vagyon képtelen volt testet ölteni, egyszerűen azért, mert nem volt senki, aki magára vállalta volna a mecénás szerepét.  A filmkészítés drága műfaj, pontosan az a három dolog kell hozzá, ami Montecuccoli szerint a háborúhoz: pénz, pénz, és pénz.

Teljes cikk

„Kérsz egy beszélgetést az élet értelméről, Drágám?” - Húsvét a médiapiacon

2015. április 02.

Címkék: húsvét

Daru Gábor

stratégiai vezető, Duna Médiaszolgáltató

„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.” – írja leegyszerűsített, hétköznapi bölcsességforgácsai között, mintegy megelőlegezve a blogműfaj lényegét a második világháború idején megjelent könyvében Márai Sándor.

Beszéld el a mítoszokat újra és újra, beszéld el a családi történeteket újra és újra – hangzik az ősi tanács. Mint minden kultúra, az európai is fontos sztorik elmondásával indult: a büszke harcos világot hódít, a leleményes hős világot jár, majd hazaérkezik. Aztán jött egy szelíd tanító, sztorija pedig szép lassan a történet lett, majd kétezer évig ihletője egy földrész kultúrájának.

„Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!”Nézzük csak, milyen alapsztorikat beszél el az öt legnézettebb magyar televíziós csatorna az európai kultúrkör legnagyobb ünnepén. Nagypénteken a Duna TV-s Via Crucis-nak egyszerre kell megküzdenie A sárkány csókjával, az Éden hotellel, és a Halálos iramban: Tokiói hajsza című akcióval. Nem kis feladat, de bloggerek akár azt is írhatnák, hogy a názáreti már megszokhatta, hogy mindig ellenséges túlerővel kellett szembenéznie. De még nincs vége a napnak, késő este ugyanis a Passió vív élethalál harcot, na mivel? Stílusosan, bizonyára átgondolt szerkesztői döntés eredményeként A sötétség krónikájával.

Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok.” Ez a része mondjuk rendben a szent háromnapon is, van itt mindenhol minden, ami szem-szájnak ingere: szappan, dokureality, romantikus dráma, persze vígjáték minden mennyiségben, sőt, még éjjeli misztikus sorozat is.

Nagyszombaton sem jobb a helyzet, a Duna TV-n A világ legszebb története nyilván megharcol a nézőkért A sötétség krónikájával, vagy a Karate kölyökkel. Viszont éles lesz a küzdelem 23.00 óra körül, mert Bach Máté passiója és a Monty Python ugyanazon a pályán versenyez: mindkét mű az élet és halál értelmét kutatja, igaz, eltérő módszerekkel. Hogy is mondja a Repülő Cirkusz híres sötét középkori párja rendeléskor az étteremben: „Kérsz egy beszélgetést az élet értelméről, Drágám?”

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.” – ajánlhatnánk az íróval együtt nem teljesen iróniamentesen nézettség-fetisiszta kritikusoknak is így, ünnep előtt. Vagy akár programszerkesztőknek is, ha nem tudnánk, hogy nem ők döntenek arról, hogy mikor mi kerül adásba, hanem a bűvös programing. Bár a kínálatot látva nehéz lenne öt szónál többel körülírni bármelyik kermédium műsorkoncepcióját: mint egy elszabadult tankhajó, úgy gázolnak át fontos témákon, nemzeti vagy vallási ünnepeken ezek a filmek, műsorsávok.

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies.” A televíziós médiapiac egészében nincs különbözés, nincs rendhagyás, így nincs ünnep sem. Persze ez nem magyar sajátosság, a cseh vagy belga ünnepi kínálat is egészen sok hasonlóságot mutat a magyarral, a nemzetközi médiakonszernek ugyanúgy működnek ott is. Az viszont magyar sajátosság, hogy az ünnep, legyen az vallási vagy nemzeti, úgy vonul végig köztünk láthatatlanul, mint egy idegen, akinek köszönni is elfelejtettünk. Még az alapsztorikat sem ismerik milliók egy olyan megszakításokkal terhes történelemmel a hátunk mögött, ahol nemzeti, vallási és családi folytonosságokat tört meg a politika a diktatúra idején. Miért érdekes mindez közmédiás szemmel?

Vincent Colonna nemrég megjelent könyvében sok mindennel foglalkozik, többek között azzal, hogy hogy az utóbbi 25 évben világméretű népszerűségre szert tett akció-, krimi-, zombi- és egyéb sorozatokban egyre inkább előtérbe kerültek a negatív hősök. Colonna egy Le Monde-interjúban teszi fel a kérdést: „Ezeknek a jól kidolgozott sorozatoknak a népszerűsége, az 1990-es évektől vajon következmények/hatás nélkül maradt a világlátásunkban, ahogyan közelítünk a világhoz?” „Nem hinném” - válaszolja saját kérdésére a kutató. Vagyis nemcsak az ünnep tűnt el régóta a nem közszolgálati csatornákról, hanem lassan már felismerhető hősökkel is alig találkozhat a néző.

A közmédia kitartóan és csöndben teljesíti a törvényben előírt feladatát húsvétkor is, és bemutatja azokat az értékeket, amelyek a kultúránk alapjai. A fentiek miatt pedig a napnál is világosabb, hogy miért kell igényes, fogyasztható és értékes alternatívát nyújtania ebben a piaci környezetben. Többek között azért, hogy sokakhoz eljusson a jóhír:

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.” 

Teljes cikk