- Ön mennyi időt csücsül egy nap médiaközelben? – vágom rá legközelebb, ha valaki mozgásgazdag életvitelem összefüggéseit firtatja. – Ne csak a tévé előtti tespedést kalkulálja bele – segítem majd beszélgetőpartneremet a kalkulációban -, de a monitorral szemközt töltött irodai órákat is, és semmiképp se feledkezzék meg a netböngészéssel és közösségi oldalak felkeresésével, társalgószobákban eltöltött időmennyiségről sem.

Hisz mindez halmozottan hátrányos a szervezet egészségmegőrzése szemszögéből. Már csak a dolog fizikai oldaláról is.

Az ember kétféle alaphelyzetben időzik a médiatérben. Egészségtelen pózban görnyed a billentyűzet fölé, vagy ernyedten tesped a képernyő villódzásában. Napi 6-8-10 órát vagy még annál is többet - minden idevonatkozó statisztika egyre megdöbbentőbb számadatokkal sokkol. Mi ez az én napi másfél-két órányi tekerésemmel összehasonlítva?

És akkor lássuk a dolog másodlagos vonatkozásait is. Úgy, ahogyan a táplálkozási szakértő is egyaránt beszél látható és láthatatlan kalóriákról. Íme, a láthatatlan médiakalóriák forrásai. Míg egy órányi kerékpáros testmozgás eléget úgy 1000 kilókalóriát, ugyanennyi ücsörgés legjobb esetben is nullszaldós. Lenne, ha a média nem hozná az embert különösen falánk lélekállapotba vagy legalábbis nem tenné különös fokban védtelenné a testi ingerek tekintetében. Ha egy mozifilm alatt elmajszolok egy zacsi popcornt, negyedóra leforgása alatt egy órányi bringázás ellenértéke lesz a kalóriapluszom. Ha áldozatom egy szeletke Sacher-torta, úgy moziélményem hozadéka 6-800 kilókalória – tekerhetek egy órát, ha lefutott a sorozatom. Mivel pedig senki sem szeret szomjasan izgulni kedvenc sorozatszereplőinek révbe jutásáért, számoljunk hozzá nagyvonalúan 240 kilókalóriát 3 deci borra, 220-at egy korsó sörre vagy ugyanennyit egy kólára vetítve, utóbbi esetben a fogorvosi költségeket illetve a PET-palack használatából eredő környezeti károkat sem hagyva említetlen. Könnyűszerrel kiszámítható, hogy félóra úszás vagy egy órányi kerékpározás energia-leadását mindössze 5-10 perc aktív nassolással tetézett médiapasszivitás kioltja, azaz – messze az átlag alatti léptékre vetítve - napi két órányi tévés vagy netes tespedés hozzávetőlegesen 4-5 órányi sportolás egészségi áldásaitól foszt meg, más szóval ennyi hasznos időtöltéstől vonja el a médiatársadalomban élő egyedet. Egy izgalmas krimi vagy thriller ráadásul olyan izgalmi állapotot idéz elő, amelyben fogyasztási indexünk a nyugalmi átlag sokszorosára ugrik. Mindehhez járul a média sajátságos hatása fogyasztási szokásainkra illetve ellenálló képességünkre.

Nézzük az elsőt. Aligha kérdés, hogy az ínyenc tejdesszertek, ropogós mangalicafalatkák, élőflórás joghurtok, természetközeli élményt ígérő csokicsudák tetszetős reklámklipjei egy Remete Szent Antal erényeit is alaposan próbára tennék. Meglehet, nem válunk a figyelmünkbe ajánlott termék állhatatos fogyasztóivá, de hogy a kívánatos megvilágítással csábossá varázsolt filmecskék láttán a nyálelválasztás beszedi a maga adóját, aligha kell bizonygatni. És még valami. A kutatások egybehangzó állítása, hogy a médiaingerek kereszttüzében jelentékeny mértékben alábbhagy éberségünk, tudatosságunk megcsappan, olyan delejezett állapotba kerülünk, amely kedvez a reflexeinkre mért direkt ingereknek. Védtelenek vagyunk az ingerbombákkal szemben. Döntéseinket nem magunk hozzuk. Habár manapság semmilyen állítás nem tűnik hitelesnek, hacsak nem támasztjuk alá statisztikai grafikonokkal, görbékkel és hatástanulmányokkal, csupán a költői kérdés műfajában hadd vessük föl ehelyütt, nem állhat-e fönn ok-okozati összefüggés szabadidős társadalmunk elhízottsága és heveny médiahasználati szokásai között? Ami pedig ugyancsak nem elhanyagolható szempont: a netes vásárlásnak köszönhetően még a legszükségesebb fizikai igénybevételt is megspóroljuk, miközben fokozódik társadalmunk atomizáltsága is: az internetes boltba sem leszaladni nem kell, sem össze nem futunk rég nem látott ismerőseinkkel.

Míg a kerékpár nyergében?

Az ember optimális orvosi értékekre tesz szert mindenféle kockázat és mellékhatás nélkül. Miközben szelleme szabadon szárnyal. Például: nyugodt körülmények közt latolgatja a befektetési lehetőségeket. Felfrissíti idegennyelv-tudását. Gyönyörködik a nádi poszáta énekében. Végigdudorássza az összes Beethoven-szimfóniát. A Ninocska című zenés színmű betétdalait. Terveket sző az előtte álló munkanapra. Vagy megír egy cikket fejben. Ahogyan ezt. És elképzeli, amikor a korhatáros körök és az alkoholtartalmú jövedéki termékek mintájára a képernyőn is megjelenik majd a műsoridőre és műfajra vetített fajlagos energiabeviteli mutató, a médiakalória-index. Vagy legalább, ahogyan a cigarettás paklikon, egy szerény figyelmeztetés: „A média hizlal.”