A kép forrása


Valami békeidős szórakoztató műsor tett kíváncsivá: mit tud a netes kollektív emlékezet a digitális időszámítás előtti korok, a megosztóportáloknál korábbi médiavilág közszereplőiről. Az érintett műsorban egy mára jószerével feledésbe merült szakma jelesei vonultak föl, hogy mindenféle kuplék ürügyén, szerpentinek röpködése közepette megmutassák végre magukból azt, ami a hétköznapokban rejtve maradt a bámész milliók szeme előtt: nevezetesen lábaikat. Tévébemondónők léptek színre szép sorjában Antal Imre és Huszti Péter felvezetésében. Énekeltek, táncoltak, kacérkodtak. Élvezték a nem mindennapi szerepkört.

A csacska műsor révedező, nosztalgiás hangulatba hozott. Nosza, lássuk csak, emlékezik-e még a mindegyre sodróbb iramú médiajelen az egykori kedvencekre? Irány a Youtube!

Hirtelen szeszélyem meghökkentő eredményre vezetett.

A kép forrása

Az egykori nagy generáció sztárjai bizony nem ismeretlenek a digitális közemlékezet legfőbb fóruma előtt. Kedvünkre elgyönyörködhetünk örökre ifjú mosolyukban, máig friss tartásukban, decens kiskosztümjeikben (persze csakis deréktól fölfelé), s ami a legkevésbé sem mellékes, szabatos, tiszta magyar beszédükben. Meg a televíziózás akkori formanyelvében, ami – mi tagadás – mai szemmel nézve legalábbis puritán, ingerszegény, az igazat megvallva kissé avíttas. Kudlik Juli válltömése mögül kilóg a Domus áruház legdivatosabb, sötétbarnára lakkozott karszékének támlája, Berkes Zsuzsa mögött egyetlen súrlófény játssza a látvány szerepét a csupasz körfüggönyön, a lehető leghangsúlyosabbá téve a felolvasott Unicef-felhívás drámai üzenetét. Endrei Judit a délutáni műsor izgalmaira készít elő nagy odaadással, de az izgalmaktól elvonja figyelmem keresetlen szépsége, takaros eleganciája. Íme, egy korszak, amikor a Szabadság tér valódi szentély volt még, a televíziózás meg afféle fölkent hivatás.

A kép forrása

Ami ellenben a leginkább tanulságos, az a lelkes gyűjtök által közreadott televíziós archívum tartalmi oldala. Hogy kinek jutott eszébe videoszalagra venni, amint Pártai Lucia és Németh Lajos a másnapi frontátvonulásokat jósolgatja 1991 áprilisában, erről csak szórványosan átvonuló ködképeim vannak. Megosztani mindezt huszonöt esztendővel utóbb? Nos, a nosztalgiázás nem föltételez racionális indokokat. Magam is andalodva nézem az egykori legendás TV2 akkoriban hűvös eleganciájáról híres stúdióképét, amint Radványi Dorottya és Dömsödi Gábor a másnapi sajtót szemlézi éjjeli fél kettőkor a fekete porcelánlámpák fénykörében. Valaki a lakáspolitikáról cikkez. Más kolléga az üdítőital-ellátás visszaéléseit készül leleplezni. Na és a hírek! Kudlik Júlia Gorbacsov Husszeinhez intézett üzenetét ismerteti. Hangját a világbékéért érzett, jogos aggodalom felhőzi. Berkes Zsuzsa előbb a végeérhetetlen izraeli-palesztin viszálykodás épp aktuális epizódját ismerteti, majd az Országgyűlés másnapi alakuló ülését jelenti a késő éjjeli nézőnek.

A kép forrása

Csupa apró dráma, amelyek az évtizedek alatt elsüppedtek a nagy történelmi és társadalmi folyamatok tengerében. Akkor fontosak voltak, életbevágók. Ma részletkérdéseket bogarászó történészek csemegéje. Akkor vezető hírek voltak. Akár szenzációk is. Ma legföljebb közepesen érdekes apróságok, de legtöbbnyire érdektelen semmiségek. Az időjárás-jelentések igazságtartalmát talán már másnap szertefoszlatták kósza szelek. Íme, a média az idő tükrében. A történelem mérlegén. Csak a mi kedves régi bemondónőink bája vészeli át az idők viharát.