A „nagyközönség” túlnyomó része számára csakugyan szinte teljesen ismeretlen volt az orvostörténeti múzeum tudományos kutatója, majd igazgatója. Nem véletlenül keringett a közbeszédben egy mondása, melynek hitelességét állítólag ő maga cáfolta – de ha soha nem is mondta, akkor is jól jellemzi viszonyát az 1956-ban induló Kádár-rendszerhez: „Most le­me­rü­lök, és kibekkelem őket.”

Miniszterelnökké választása után aztán hirtelen közismertté, majd ugyanolyan gyorsan félreismertté is vált. A politika porondja nem a méltányosság vagy a finom árnyalatok világa, így a rendszerváltozás utáni első magyar kormány fejeként eltöltött néhány esztendő során nem sok esély adódott arra, hogy hiteles kép alakuljon ki személyéről. Sajnos sokan sokat tettek ennek érdekében.

Nem adattak meg neki a visszatekintés évtizedei, az öregkor (viszonylagos) békéje, így csak a kortársak emlékei nyomán rajzolódhat ki előttünk egy teljesebb, mélyebb és színesebb Antall-portré.

Dér András új filmjének most látható első részében egészen személyes hangon igyekszik közelebb férni a későbbi államférfi alakjához. Keresi a gyökereit, a szellemi tájékozódás forrásait, a magánélet fontos „apróságait”, a nyilvánosság elől rejtve maradó, de megosztható részleteket. Családtagok, földik, barátok, ismerősök, iskolatársak, tanítványok egész serege szólal meg a kamera előtt, a sok hang mégis egységbe rendeződik. Nem a mítoszteremtés céljával, s nem is valamiféle patetikus hangnem jellemzi a filmet: nemegyszer egészen emberi bensőséggel idézik fel azt az államférfit, akinek személyes életrégiói nem pusztán a hivatala jellege miatt, hanem alapvetően tartózkodó természetéből fakadóan is árnyékban maradtak.

S azért is, mert Antallt a „lemerülés” évtizedeiben is a többek közt felmenői közéleti pályája által ihletett politikai érdeklődése jellemezte elsősorban. A köz sokáig reménytelennek mutatkozó ügyeivel való foglalkozás náluk még a családi beszélgetéseknek is az egyik fő témája volt, derül ki a filmből.

Egy ízig-vérig politikus alkatú férfi vált a felszínen csaknem váratlanul a közérdeklődés „tárgyává”: ennek hangjai a nemzetközi tekintélytől és elismertségtől az akkori ellenzék és a média frigyéből született torzításokig vagy akár a személyeskedésig sok mindent érintettek.

„A politikában és a szerelemben nincs mindig és nincs soha” – idézik fel diákjai a filmben a talleyrand-i mondást, mellyel a tanítástól eltiltott, fanyar humora és a tanítványai iránti elkötelezettsége miatt rajongva tisztelt és szeretett tanáruk elbúcsúzott tőlük. Ötvenhatos tevékenysége, illetve a forradalom kitörésének első évfordulóján a Toldy gimnáziumban zajlott néma tüntetés miatt kellett hátat fordítania addigi pályájának. A szállóige érvényessége hosszú – alaposan megfigyelt – „visszavonultsága” után, pályája tragikusan rövid ideig tartó és reménytelen küzdelmeket tartogató csúcsán igazolódott.

Az ismeretlen Antall József című portréfilm első részét április 8-án 19.20-kor tűzi műsorára az M5 tévécsatorna.