Ugorj és szédülj és csábulj bátran, és mindezeket, amiket köröskörül látál, tenéked adom, csak ugorj, és lesz tenéked káprázó világvevő plazmatévéd, hogy benne gyönyörűségedet leld, adok tenéked pezsgőfürdőt, hogy testedet kényeztessed, kapsz válogatott ínyencségeket a világ mind a hét tájékáról, argentin marhaszegyet és cápauszonyt Óceániából, szemráncaidra adok néked pakolást, kapsz üleped alá 3D-s, fűtő-hűtő toalettkarimát, őszi, téli, tavaszi és nyári divatszíneket, hogy ruhatárad évről évre lecserélhesd, kapsz kezeidbe mindentudó telefont, hogy a világ összes csábítása ébrenléted minden percében körülötted viháncoljon, vibráló digitális kütyüket, hogy ne háborgasson percig se a magány, sem a tenmagadra ismerés nagy kiábrándulása, kapsz álmaidhoz készre sütött illúziókat meghökkentő valósághűséggel, mega- meg gigapixeleket, laboratóriumban tesztelt extra és ultra hatóanyagot, csak vedd és vidd és csábulj és ugorj be.

És leborulva imádj engem. Mondá őneki a világ fejedelme.


Ne legyünk elbizakodottak: nem is annyira nehéz beférkőzni a lelkünk legbelsőbb szentélyébe. Ha kisgyerekként
az ember nem is igen értette a megkísértés bibliai elbeszélését – emlékszem egy naiv magyarázó ábrára, alant Jeruzsálem, a
Szent Város terült el, Jézus állhatatosan meredt az égre, tőle balra vicsorgott a Kísértő groteszk figurája -, nem nehéz
ráismerni a képre kótyavetyétől hangos, csábításoktól fortyogó fogyasztói világunkban. Amely – a korszerű marketing
útmutatása szerint – nem a szükségletek betöltését, hanem a felkeltésüket tekinti küldetésének, ebben leli fönnmaradása
egyetlen zálogát. A csábításban. A hétköznapok ravasz kis kísértéseitől fogva a bírvágy elhatalmasodásának diadaláig,
mert a folyamat az első aprócska engedménnyel veszi kezdetét, de kiteljesedése a mindenre való vágyakozás, és ez olthatatlan. A
pszichiátriai szakmák megfigyelése szerint a boldogtalanság százalékaránya egyenesen arányos a vagyoni biztonsággal.
Fromm válaszút elé állít: birtokolni vagy létezni.

A keresztény spiritualitás egyik nagymestere pedig arra figyelmeztet: mindegy, hogy a madarat vaslánc vagy csupán egy vékonyka
cérnaszál köti a földhöz: fölrepülni se így, se úgy nem képes. Épp így van a fogyasztói világ csábításaival,
csábítgatásaival is. Nem nosztalgiázom én a hiánygazdaság után, de az ember lelkierejét, józanságát alapos próbának veti
alá a keresletet fölkorbácsoló szüntelen kínálatlavina, amelynek immár tér és idő sem szabnak gátat: a nap huszonnégy órájában
elérhetővé teszik a világ teljes kínálatát, hála a webáruházaknak, szemünk és lelkünk ragyogó köntösben parádézó kísértőinek,
akik immár hajlékunkban illegetik magukat a nappal és az éjjel minden órájában.

Jelentkezzen csak bátran, aki sohasem érezte még a napokon át benne ficánkoló kísértést, hogy birtokba
vegyen egy interneten megpillantott tárgyat: dizájnos lámpaernyőt, sikkes esőkabátot, áramvonalas futócipőt,
tudomisénmit. És vele az ügyesen melléje társított életérzést: a trendiség, a dögösség, a menőség és a jelentékenység kábító
érzetét. Amely vészesen kétarcú pszichológiai jelenség: lelki bizonytalanságérzetünk jóízű ópiuma egyrészt, másfelől a
matéria kíméletlen rögvalóságához szögező erő. Nem számít, cérna-e avagy vaslánc. Bekeríti, foglyul ejti a lelket.

Ha az ember megtanult már egy kissé önmagába tekinteni, időben észreveheti magán a függőség első szimptómáit. Az
akciós nyitónapok várakozásának lázát. A sorvasztó aggodalmaskodást: megjelenik-e a webáruház készletében a
megfelelő méret. És a csalódás keserű ízét, amikor a nagy sokára birtokba vett termék nem is tesz olyan slankká, magabiztossá és
boldoggá, mint vártuk. Ezen a ponton kell tudni kiszállni. Csakhogy immár egész nemzedékek vannak híján vannak az „eddig és
ne tovább” imperatívuszának. A fogyasztói világ logikája nem ismer aszkézist, tilalomfákat. Ehetünk, ihatunk a jó és rossz
birtoklásának fájáról, el is terülhetünk alatta mámorosan vagy kiégetten. A következő pillanatban új csábítások indázzák be a
lelkünk. Nem csak a pénzünket, de a vágyainkat, időnket, álmainkat is maguknak követelik. Már a Megváltás ünnepére is
kivetette hálóját a birtoklás ördögi masinériája.

A hittankönyvek tévednek. A világ ura nem olyan ocsmány, ahogyan a képes biblia rajzolta. Megejtő és behízelgő, folyton a színét váltó.
Frissen botoxolt androgün. Kívánság szerint. Kényre-kegyre. És itt settenkedik körülöttünk, ebben a virtuális Édenkertben.