A kép forrása


Akrobatika, állatidomítás, bohóctréfák. E három számtípus évezredek óta nélkülözhetetlen alkotóeleme a cirkusz változó, mégis örök művészetének. Amely ámulat, de egyúttal áhítat is: a lehetetlen és a mégiscsak valóra váltható káprázatos határvidéke, visszaemlékezés a paradicsom teljességére, bepillantás az álmok világába, ahol a test korlátai többé nem szabnak korlátot a lélek merész álmainak. Mostanában mind gyakrabban olvasni, hogy a három pillér egyikét: az állatokkal bemutatott produkciókat ki akarnák húzni a sátorponyva alól. Amitől persze az egész diadalmas kupola veszítene feszességéből, hovatovább be is omolhat. Évtizedes nemzetközi tapasztalat, hogy állatidomítás híján a cirkusz nem egyéb, mint revü, táncjáték, rituális mozgásszínház. „Újcirkusz” divatszóval.

A kép forrása

Legutóbb éppenséggel egy bukaresti tűzeset kapcsán lángolt fel a vita arról, emberséges dolog-e jámbor és kevésbé jámbor jószágokat ketrecbe zárni, ügyes trükkökre trenírozni: elefántokat valcerre oktatni, csimpánzpopsira krinolint masnizni, lovacskák hátán szaltót ugorni, oroszlánokkal cicázni. Az ellenzék hangja többnyire odakintről, a menazsériából hangzik be az aréna harsány csinnadrattájába, mondván: a cirkuszi állattartás nem egyéb, mint szabad teremtmények lelketlen rabláncra verése, brutális ütlegelés, arcátlan jogtiprás.

A kép forrása

Nem vitatom, találni erre is példát.

Ahogyan pokoli házasságra is – mégsem jut eszébe senkinek sem, hogy betiltsa a férjhez menetelt.

Mielőtt állást foglalnánk ezen vagy amazon a térfélen, nem lenne hasztalan mélyrehatóan tájékozódni a témában. Ami márpedig jellegzetes sajtószakmai kérdést vet föl: ha tetszik, a médiaműködés állatorvosi (idomári) lova álldogál előttünk nagy mélázva.

A kép forrása

Aki ugyanis veszi a fáradságot, hogy felkutassa az állatidomítással kapcsolatos szakirodalmat, meghökkentő felfedezésekre juthat. Aligha véletlen, hogy a műfaj emberré válásunk hajnalától végigkíséri az emberiség történetét valamennyi kultúrkörben. Ha a dolog humán nézőpontját veszem: az állatokkal való bánásmód olyan kulturális szerepvállalás, amely alázatra, együttműködésre és tiszteletre tanítja az embert. Szükséges-e magyarázni, micsoda küldetése lehet abban a civilizációban, amely nem csupán elszakadt természeti gyökereitől, de mindenestől el is pusztítja mindazt, ami nem szolgálja közvetlen érdekeit? Ehhez társul az állatviselkedéstan számos tapasztalata. Miszerint egy jól tartott állat nemhogy nem szenved, ha feladatokra fogják, ellenkezőleg: örömét leli benne, ha foglalkoztatják. A statisztikák nem hagynak kétséget efelől: a jó körülmények között tartott cirkuszi állatok élettartama messze meghaladja az állatkertek mutatóit, mely utóbbi intézmények egyik küldetése éppenséggel a természet, a fajok védelme.

A kép forrása

Az érvek szabadon hozzáférhetőek. Csak utánuk kellene járni, mielőtt érveket kürtölünk világgá: tájékozódni, és csak azután tájékoztatni a nagyérdemű publikumot. Az élvonalbeli cirkuszművészek ez irányú erőfeszítése önmagában kevés: hiába szerveznek nyílt napokat és gimnáziumi órákat a porondon, hiába a Nemzeti Cirkusz állatvédelmi facebook-profilja, ha a hitelt érdemlő orgánumok föl sem veszik a kesztyűt az ellenpárt handabandájával szemben, amely nagyvonalú csúsztatással állatkínzásnak kiált ki minden állatszámot - számot sem vetve a föntebb hivatkozott szempontokkal. A fölhergelt közvélemény márpedig fékezhetetlenebb egy bősz oroszlánhordánál. A Ringling Bros. and Barnum & Bailey amerikai óriáscirkusz másfél évszázad után szedte a sátorfáját, és tábort bontott az ellenséges médiaviharban. Drámai hangú búcsúközleményük fölér egy fegyverletétel gyászkongásával. Európán a sor, hogy bebizonyítsa: a cirkuszművészet akrobatástul, bohócostul és állatostul fontos része az emberi kultúrának. És semmivel sem kegyetlenebb a kutya- vagy macskatartásnál, mely szenvedélynek milliók hódolnak. Soraikban állatvédők seregeivel.