A kép forrása


Beiktatása után Donald Trump nem tétlenkedett. A Twitteren jelezte, hogy a választási kampányában beígért USA és Mexikó közötti fal költségeit a déli szomszédnak kell majd kifizetnie, vagy különben nincs értelme kollégája látogatásának. A rövid üzenete hatására Enrique Peña Nieto le is mondta látogatását. Ugyancsak a Twitteren.

Az Egyesült Államok politikai életére jellemző, hogy nem csak színészek és zenészek, de egyetemek, sőt vállalatok is leteszik voksukat egy-egy politikus mellett, vagy éppen támadást indítanak ellenük. Ritka eset és nem túl elegáns azonban, hogy a családtagok is éreznek valamit ebből az adok-kapokból. Így fordulhatott elő, hogy a most megválasztott amerikai elnök személyes támadást vélt látni abban, hogy a Nordstrom vállalat többé nem árusítja a lánya divatkollekcióját. Gyorsan nemtetszését fejezte ki, és megvédte lányát. Ugyancsak a Twitteren. „A Nordstrom igazságtalan volt Ivankaval” - így az apa, aki mellesleg az USA elnöke – „ő egy kiváló ember, aki mindig jó cselekedetekre ösztönöz. Borzasztó!” Az üzenet hatására zuhanni kezdett a vállalat részvényeinek értéke. Hasonlóképpen, az elnök a beutazási tilalom kapcsán többször is megpróbálta egyszerű szavakkal elmagyarázni a rendelet célját, de üzent az azt felfüggesztő bíró(k)nak is.

A kép forrása

Ha eltekintünk egy pillanatra az üzenetek tartalmától, és csak a puszta számokat nézzük, akkor is elmondhatjuk, hogy Trump kommunikációja igen impresszív. Amióta 2009-ben csatlakozott a Twitterhez, több, mint 28000 üzenetet írt. Ez átlagban napi 12 tweetet jelent. Az elnöki viták is gyakran arról szóltak, hogy mit üzent a republikánus jelölt a követőinek, az ellenfeleinek, vagy általában az egész világnak. Olyan fontos jelenségről volt szó, hogy a közismerten demokrata, és ezáltal a Trumppal szemben álló New York Times egy kétoldalas válogatást közölt a tweetekből, melyekben szerintük Trump nagyjából minden csoportot megbántott.

Látva a nálunk kevésbé népszerű, ám a tengerentúlon annál populárisabb mikroblog szerepét a politikai kommunikációban, felmerül a kérdés, hogy vajon általánosságban elmondható-e, hogy a Twitter használata megváltoztatja azt a módot, ahogy a politikusok a jövőben kommunikálnak majd?

De vajon ez a kommunikáció tudatos-e Trump részéről? Igaz-e a közismert frázis parafrázisa, mely szerintem most úgy szól, hogy „Ami a szívemen, az a Twitteren?” Egy biztos. A Twitter segíti az elnöknek megkerülni az általa gyakran hazugnak és álhírgyárnak titulált hagyományos szerkesztő és kapuőr centrikus médiát. Képes lesz közvetlenül kommunikálni a polgárokkal. Megragadja a figyelmüket. És mindez egy tudatos stratégia része lehet. Kritikusai ezzel szemben azt állítják, hogy beiktatása után már nem kellene tovább tweetelnie. Úgy gondolom, hogy a kritikusai tévednek.

A kép forrása

Trump előtt Barack Obama Twitter és Facebook használatát a demokratákhoz közel álló média szerette és üzeneteit lelkesen fogadta. Social media presidentnek hívták. Hogy miért? Mert Obama általában pozitív üzenetek közvetített, és nagyon ritkán vitatta meg a problémákat online, alig konfrontálódott. Célja volt megfelelni a saját politikai táborának, nekik szólt. Ellenfeleit nem provokálta. Ezzel szemben Trump nem csupán információkat közvetít, de a nyilvánosság tereként is használja a közösségi médiát. Vádol, védekezik és visszatámad. De mindenek előtt közösséget szervez. Jól ismerte fel, hogy azzal, hogy közvetlenül tud szólni, párbeszéd alakul ki közte és a választók között. Mindenesetre érdemes figyelni az eseményeket. Az elkövetkező pár év dönti majd el, hogy a fontos bejelentéseket a politikusok világszerte a közösségi médiában teszik-e majd, csökkentve ezzel például a sajtótájékoztatók és végső soron a választási tévéviták jelentőségét is. Könnyen lehet, hogy a jövő évtizedben a hivatalos közlöny helyett egy-egy intézkedésről is a Facebookról és a Twitterről értesülünk. És még talán az is elképzelhető, hogy a hagyományos diplomáciai csatornákat felváltja majd az online üzengetés, a kényes ügyekről folyó vita, a politikusok és államfők közti párbeszéd pedig a Facebook posztok és tweetek alatt zajlik majd a felhasználók árgus szemei előtt? A politikai kommunikáció ilyen típusú átalakulásával pedig a nyilvánosság szerkezete is megváltozik majd. Ennek veszélye is van. A digitális írástudók például mind tájékozottabbak lesznek. A többiek pedig majd kiszorulnak a közügyekről szóló vitákból.