A kép forrása


Hovatovább az volt az érzésem: valami Lázár Ervin-féle mesevilágba csöppentem. Holott ez csak a karácsonyi vásárlási láz egyik kísérőjelensége, amely egyik áruház reklámfüzetében szúrta ki a szemem. Szúrta, igen. Mivelhogy ékes angol nyelven ragyogott a sok káprázatos ajánlat között. Így: Angel Service.

Hogy az mi fán teremhet? Nos, ez az, amit sohasem fogok tán megtudni. Mert ha Angyalszervíz áll a hirdetésben, aligha kíváncsivá nem tesznek. Talán nem is járok messze az igazságtól a fenti fantáziálással? De az Angel Service nem hoz lázba. Csupán dühbe.

Apránként ugyanis odáig jutunk, hogy a világ minden jelenségét idegen nyelven tukmálják ránk, legyen szó bár a legelemibb létszükségleti cikkről, avagy fényűző hétvégéről kényeztetéssel, amit tudvalevőleg magyarul ki sem lehet fejezni, csakis így: wellness weekend. Superior, luxury. Topless. Homeless. Azt súgja egy érzéki basszbariton, hogy „Mystery.”

Abban az országban, amely listavezető az idegennyelv-nemismeretben. Nem vitatom, hogy bizonyos megnevezések kézenfekvőbbek azon a nyelven, ahonnét a megnevezendő dolgot kölcsönöztük. Árpád apánk sem szalongarnitúrát, se dzsörzét, se farmert, se rádiót, se mikrochipet nem hurcolt magával a nyereg alatt a Vereckei-hágón. Máig sem jutott nyugvópontra a vita afölött, mit örököltünk a finnugoroktól meg a türköktől: csupán szavakat vagy a jelzett ingóságok használatát is. Sebaj. Akinek úgy tartja gusztusa, falatozzék rakleten grillezett szuflét besamellel, ezt nem bánom. De már az outletbe szaladni, hogy legginget shoppingoljunk– ez aztán tökéletes szerepzavar. Egy szerepzavaros társadalom selypeg körülöttünk globálszlengen.

A jelenségért csak részint hibáztatható a javak globalista elosztásának logikája, amely egységesít, közös nevezőre hoz. Sznobéria, előkelősködés is tetten érhető az efféle nyelvhasználaton, a jelenség nem új keletű. Ám a dolog mélyén valami alapvetőbb folyamat ólálkodik. A kulturális imperializmusé, amely nem csupán piacot hódít, hanem attitűdöt, ízlést, hozzáállást is igyekszik formálni. Sikerrel.

Ha az ember belebotlik a táncdalfesztivál ismétléseibe, hátrahőköl, mennyi sláger született szovjetorosz ízlés szerint. A történelem persze ismer pár példát, amikor a kulturális identitás erősebbnek bizonyult a birodalomépítő hódításnál. Róma a görögök kultúráját tette a magáévá. A tengeren túl ugyancsak a meghódítottak szellemisége ragadta magához a vezető szerepet – lásd a feketék zenéjének térhódítását előbb az amerikai nagyvárosokban, az utóbbi hatvan-hetven év során aztán világszerte. De a wellness-topless-homeless feeling nem egy felsőbbrendű kultúra szimbóluma: a piac árapályával együtt önti el hagyományos kultúráinkat és kifejezésmódjainkat. Lássunk tisztán: nem csak a terméket vesszük meg, de a szemléletet is. Mi ez, ha nem afféle kettős honfoglalás?