Kár, hogy a helyzet nem ennyire idealisztikus. Kommunikációs eszközeink arzenáljával már maga az eszközfejlesztés sem igen képes lépést tartani, az meg, hogy a felhasználói oldalt felkészülten érte volna a gondolatok cseréjének, az önkifejezésnek szinte korlátlanná válása, enyhén szólva rövidlátó mérlegelés. A kommunikációs terek átjárhatósága – meglehetősen ellentmondásos módon – messze nem jelenti a közlés hatékonyságának kiteljesedését, amennyiben a közlés tartalmi elemét is tekintetbe vesszük. Ha egy parasztember – legjobb íróink beszámolói szerint – két szót szólt egy álló nap, annak többnyire volt veleje. Családi és más kisközösségeinket évezredeken keresztül a szavakkal való gondos sáfárkodás tartotta életben: az együttműködés, a tudás átadásának zálogaként töltötték be hivatásukat a szóbelisége révén kiemelkedő faj túlélésében. A szavaknak súlyuk volt, ahogy mondani szokásos. Dolgos eleink nem a szavakat csépelték. Mindennek megvolt a maga helye és ideje.


Hisz ha a szavak jelentősége azon múlna, mennyire könnyű vagy nehéz hozzájutnunk a közlés tárgyi eszközeihez, a középkori kódexírók teljesítményének el kellene törpülnie egy mai átlagember napi Facebook-bejegyzéseinek súlya mellett. Akkor ma naponta ezer meg ezer helyen kellene születniük olyan remekműveknek, mint a Háború és béke vagy A tiszta ész kritikája. Ami maga volna a marxizmus paradicsoma, ahol is a mennyiség minőségbe csap át.
De nincs így.

Szavaink csépelődnek, nagy por közepette.
Súlyos fenyegetés emberi létminőségünkre nézve. Nézzünk csak be a Szenteste jégvirágos ablaküvegein: hány ünnepi asztal körül gubbasztanak majd újonnan birtokba vett bizgentyűikbe temetkezett családtagok ahelyett, hogy egymás tekintetében pillantanák meg az isteni Gyermek örömét? Százezerszám ránk sózott kommunikációs eszközeinkkel a kezünkben szomorúan sodródunk egymás mellett a teljes elszigeteltségbe. A közlés technikája kezdi letiporni annak tartalmát és küldetését.


Ami szent dolog. A Karácsony titka kommunikációs titok! Az Isten Igéje, azaz belső, tökéletes szeretetáramának valóságos második személye emberré lett, hogy a teremtett világ örömére láthatóvá és hallhatóvá tegye a világteremtő nagy igent: a Legyen!-t. A szó az az isteni adomány, amely a szavak birtoklóját, az emberi lényt a legszorosabban hozzákapcsolja az Istenhez, Aki önmagát kimondó örök Ige. A keresztény hittitok szívében a kommunikáció világteremtő, lélekemelő, gyámolító és üdvözítő erejének örömhíre ragyog!
Mindenesetre van okunk bizakodásra: az idei karácsonyi árudömping slágerterméke a 3D-s szemüveg volt. Valóságos megváltás ebben az egydimenzióssá silányult világban.