Fotók: Szabó Adrienn


Kétségtelen, hogy többek közt emlékezőképességünk – a tény, hogy tudatunkat időben-térben egyaránt ki tudjuk terjeszteni – tesz minket emberré. Személyes és csoportszinten egyaránt. Például így éljük meg időbe és közösségekbe ágyazottságunkat. Létünk s ember mivoltunk folyamatjellegét, melyből kirajzolódhat ezek értelme, jelentése. S az, hogy „kivédhetetlenül” összetartozunk.

Így egyenesen emberségünk elleni merénylet az emlékezet manipulálása, korlátozása, „mederbe terelése”. Ha a közösségi emlékezetből ki akarnak szorítani valamit. Ez persze „a múltat végképp eltörölni” igyekvő diktatúrák lényegéhez-természetéhez tartozik, legyen szó történelemhamisításról, az életből s aztán fényképekről kiretusált személyekről vagy akár nagyszabású könyvégetésekről.

Ilyen „múltújító” kor volt a nehezen távolodó Kádár-rendszer is, mely szinte leltározhatatlan mennyiségű – a Rákosi-éra hagyományait híven folytató – történelmi-irodalmi „fazonigazításai” sorát a levert 1956-os forradalom és szabadságharc rendszerbarát „fordításával” s az akkori események minden tisztaságának, dicsőségének, hazaszeretetének és önfeláldozásának tagadásával és a szellemi közterekről való kitiltásával kezdte. Felejtsd el, és legfőképpen ne beszélj róla! – az igazi 1956 elhallgatása és elhallgattatása volt az idővel a legvidámabb barakknak gúnyolt hazai szocialista kísérlet betonalapja és a „baráti” országokhoz képest érzékelhető engedményeinek ára. E kísérlet végrehajtóinak eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint sokak máig félrehordó emlékezete és történelmi tudata, melynek köszönhetően egész tömegek most is nosztalgiával tekintenek az ’56 elárulásával hatalomra jutó Kádár elvtárs személyére és regnálására.

Persze az emlékezés korlátozása sem korlátlan: teljességgel csak a fizikai és virtuális nyilvánosságban volt eredményes. A személyes és kisközösségi berkekben, noha államvédelmi szemektől-fülektől kísérten, mindvégig voltak, akik őrizték ’56 szellemét. Már (vagy még) kezdetben is. Ennek egy szelíd és páratlan példáját ismerhetjük meg most közelebbről. A csak később „puhuló” diktatúra kemény hangütésének idejébe vezet vissza A néma tüntetés című új dokumentum-játékfilm. Egyszerű, de többrétegű történetmesélésével bevonja a nézőt a 20. századi magyar történelem sodrába, hogy annak emlékezetrészeseként mélyebb tudatára ébredjen egy nép, egy nemzet közösségének, mely térben és időben őt is hordozza.

1957. október 23-án a budai Toldy Ferenc Gimnázium diákjai az egyik szünetben, kiáltó szótlansággal, sorfalat állva a folyosón eleven mementóivá szegődtek az egy évvel azelőtt fellángolt történelemformáló napoknak, az áldozatoknak, egy igazabb világ vérbe fojtott reményének. A dokumentumfilmben az elszánt egyértelműséggel kibontakozó néma tüntetést rövid jelenetek idézik fel, melyek között elsősorban hajdani gimnazisták – ma kiemelkedő pályafutásra visszatekintő öregurak –, az ebbe az intézménybe „száműzött” fiatal osztályfőnökük, Antall József tanítványai emlékeznek. Ma sem tudják pontosan, honnan indult ki a csendes, lobbanásnyi ellenállás. Ők nyiladozó értelmű, romlatlanul romantikus kamaszokként „csak” kifejezték: tisztában vannak azzal, ami a hazai megkeseredett levegőben lóg, azzal, minek rontottak neki kortársaik is egy esztendővel korábban. Csendes és „ösztönös” bátorságukkal, a filmben szintén megjelenített kihallgatások során egymás megvédésével méltó tanúságtevői lettek a cserben hagyott és eltiport forradalmárok emlékének. A büntetés persze nem maradt el: a résztvevők évekig nem tanulhattak tovább, vagy más eltiltások sújtották őket.

Megtorlásokkal, fortélyos félelmek keltésével igazgatta az állampárt 1956 után az emberek emlékezetét, illetve azt, hogy abból mi nyilvánulhat meg. „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” – írja Wittgenstein. Amiről viszont nem szabad beszélni, arról a hallgatás is beszédes lehet – folytathatjuk a súlyos játékot a szavakkal. Ezt ismerték fel és szőtték bele mindannyiunk közös történetének szövetébe azok a fiúk, akiknek szelíd tettét segít észben tartani Pajer Róbert új filmje.

 

A néma tüntetés című dokumentum-játékfilm október 23-án tekinthető meg, 17 órakor a Duna Tv-n, 22.30-kor pedig a Duna Worldön.