A kép forrása


Fontosnak találom előrebocsátani, hogy ez a bejegyzés nem azért született, hogy bárkit is kigúnyoljon, és azt a célt sem szolgálja, hogy hitelét rontsa bármely közösségi oldalnak. Semmi sem állna távolabb tőlem. Csupán a tapasztalataimat szeretném megosztani, illetve arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy gyakran milyen találékonyak vagyunk, és micsoda ötletekkel tudunk előállni. Közben titokban arra is vágyom, hogy valaki elmagyarázza, hogy milyen valóságtartalmuk van a HR portálokon olvasható olyan állításoknak, miszerint: A professzionális közösségi oldal segít növelni sikerességünket. Olyan problémája merült fel, melyet a cégén belül nem tudnak megoldani? Szeretné felmérni, hogy versenytársai hogyan állnak? Az oldal erre is jó. Hasonlóképpen bámulatosnak tartom azt a lehetőséget is, hogy a rendszer segítségével a kapcsolati hálónkat könnyen növelhetjük, ha szakmai csoportokhoz csatlakozunk, ahol lehetőségünk van közzétenni saját gondolatainkat, és mások posztjához is hozzászólhatunk. A világ tudtára adhatjuk, hogy véleményt formálunk! És ezzel már el is indult a karrierünk.

A kép forrása

Lehet, hogy én nem barátkozom a megfelelő emberekkel. Mivel a téma felkeltette az érdeklődésemet, egy nem reprezentatív közvélemény kutatásba kezdtem az ismerőseim körében. Kérdeztem vállalatvezetőket, egyéni vállalkozókat, tanárokat, kőműveseket és egyetemi hallgatókat. Közülük senki sem talált állást közösségi oldal segítségével. Pedig ők is fent vannak, bent vannak a rendszerben. Sőt ők sem ismernek olyan embert, aki ily módon járt volna sikerrel. Sem ezen az oldalon, sem máshol. Legyen az hírek és személyes üzenetek publikálására szolgáló közösségi oldal, mint a Facebook, vagy éppen professzionális, mint a LinkedIn.

Mégis, az utóbbinak félelmetesen jó híre van. Komolyságra int. Amikor a hallgatóimat arra kértem, hogy regisztráljanak, egyikük figyelmeztette a másikat: itt aztán nagyon vigyázz, hogy mit posztolsz, mert nagyon figyelnek. Egy rossz lépés, és vége a karrierednek. Ez nem olyan, mint a Facebook. Mosolyogva hozzátettem óriási bölcsességem, hogy egyébként a Facebookon is érdemes figyelni.

Visszatérve a doktorátus kérdésére, valaki észrevette a piaci rést, és úgy döntött, egy közösségi oldal szakértőjévé, sőt doktorává képzi ki magát. Sőt, írt egy könyvet, mely arról szól, hogyan építsük fel az énmárkánkat az oldalon. Ez a munka pénzért letölthető. Sőt, ír gyorsan még egy könyvet, mely ígérete szerint, abban segít, hogyan találjunk álomállást a LinkedInen 30 nap alatt akkor is, ha még senki sem ismer. A kötetet, és a benne rejlő titkot már háromszoros áron lehet megvenni, de jóval olcsóbban meg lehet szerezni, ha összegyűjtünk még 19 további letöltőt. Zseniális, nem? Úgy látom, valaki már létrehozta az énmárkáját.

A kép forrása

De nem csak doktorok léteznek a közösségi médiában, hanem szakértők, mágusok és guruk is. Nagy számban. Pár éve egy konferencián az egyik kollégám úgy mutatott be egy előadót, mint LinkedIn szakértőt. Pedig mindennapi embernek tűnt. Sokféle szakértő létezik tehát. Ezek a szakértők pedig meg tudják mondani, hogy mit posztoljuk a LinkedInen, és mit nem. Milyen képet vágjunk. Milyet arcot mutassunk. Megsúgom: a legjobbat. A szakértők blogolnak a témában. Szakmai blogokon. Képzéseket és előadásokat tartanak. Ötleteket adnak. Csak éppen azt nem értem, hogy mivel tudnak többet, mint a mindennapi felhasználók. Maximum olvassák más, okos emberek találgatásait. Mert a közösségi oldalakra feltöltött információ mennyiségből ők sem látnak többet nálunk. Az ugyanis a működtetők kincsestára, melyet megfelelő díjért harmadik félnek rendelkezésre bocsátják, vagy, ami manapság még nagyobb divat, Big Data elemzésekhez használják, és az eredményeket adják el jó pénzért. Azt pedig nem hiszem, hogy a doktorok, szakértők és mágusok fizetnének érte. Énmárkázni, azt viszont nagyon jól tudnak.