Meglehet, jelentős szakmai hiba.


 

Pedig nem is egy közülük megtisztelt azzal, hogy otthonába invitált. Mégis. Sem Rév Líviáról, sem Tokody Ilonáról, sem Nemeshegyi Péterről nem sikerült a nyilvánosság elé tárnom, milyen képet mutatnak ébredezőben, elalvófélben. Eszembe sem jutott. Nota bene: Rév Lívia párizsi házában egy éjjel épp ez is megeshetett volna, méghozzá fordítottan, amikoris ziláltan csörtettem a vendégszobából a nappaliba az éj kellős közepén, váratlan zajokra ébredvén. A lámpafényben e szokatlan órán is példásan fésült háziasszonyomat találtam kedélyes csevegés közepett a szomszéd doktorral, aki színház után ugrott be valami recepttel.

Ha akartam volna, sem leplezhetem le a művésznőt kulisszák mögötti szétszórtságában, mondjuk hajhálóba vagy arcpakolásba burkoltan. Pályám emlékezetére térve vissza: további festő- és szobrászművészek, színi tálentumok, agg költők és lánglelkű komponisták szendergését és reggeli nyújtózkodását hagytam dokumentálatlan. Politikusokkal sem készítettem pizsamás interjúkat. Igaz, öltönyöset sem. Szó mi szó, botorul úgy hittem: senkivel sem kell összefeküdnöm, hogy föltárulkozzanak a maguk valójában. Meglehet, még szakmai kihívást is láttam abban, hogyan hatolhat a riporter a gallér, a zsabó, az öltöny, a kiskosztüm mögé csupán ráhangolódással, figyelemmel. Pedig ha sorra veszem mindazokat, akikkel az interjúhelyzet intimitásába kerülhettem, a lista kitenne egy kész Ezeregyéjszaka meséit.

Manapság azonban efféle hecc nélkül lehetetlen érdeklődést kivívni. Még akkor sem, ha az ember sokat próbált Országos Showman. Fridi újabban ágyrajárót csinál vendégeiből. Hálótársa ezúttal éppenséggel korunk Seherezádéja, Gregor Berni. A művésznő, akit van szerencsém vagy harminc éve követni diadalokkal és küzdelmekkel teli pályáján, akivel számtalanszor reggeliztem-ebédeltem-vacsoráztam, sírtunk és kacagtunk együtt, mi több, házának vendége is voltam, és aki nagy tragédiájának tekintheti, hogy vampos, végzet asszonya porhüvelyébe a sors egy őszinte vidéki lány lelkét helyezte. Mondhatni egy naiváét.

A showman jó érzékkel rá is játszik erre – miközben a jótét atyai barát szerepében tetszeleg. Ami kissé felemásan veszi ki magát, ha a politikaelméleti mélyfúrást követő percben a bölcs nagy öreg a szófán fetreng, dívát parodizálván. Máskülönben a produkció hozza a papírformát: életinterjú smink és szépítgetés nélkül. Berni emberien, kendőzetlenül számol be édesanyja italozó szenvedélyéről, közszeretet övezte atyja és a maga botlásairól. Csakugyan nincs megjátszás. Miközben aki figyel, rájöhet: az egész beszélgetés két ülésben zajlik, plusz a nyugovóra térés és a hajnali eszmélés komédiája. Tükörtojással, mert - mi sem nyilvánvalóbb - annak tükrében a néző megpillanthatja végre a sztár emberi arcát. Miért is nem lehetett ebből normális interjú?

Ami az alvást illeti: néha szinte már várjuk, mikor veti magát a showman Morpheus karjaiba, hogy vendége végre befejezhessen egy mondatot. Hiába, a one-man-showk műfaja már csak ilyen. A vendég csak statiszta a házigazda diadalához. Mindennek dacára Fridi álomstúdiója csakugyan emberközelbe hozza a bulvárérdeklődéstől megviselt művészi nőt. Az ébredező riporter a végefelé jóformán szerelmet vall lépre csalt riportalanyának – hogy ez őszinte ellágyulás vagy csupán forgatókönyv szerinti finálé, képtelen vagyok eldönteni, nem láttam a Xavér Varnusos meg a Medveczky Ilonás epizódot. Másfelől nyilvánvaló, hogy a bentlakásos hókuszpókusz nem több közönségcsalogató trükknél. Tartalmi többletet, riporteri bravúrt nem ad az interjúhoz. Csupán a voyeurizmusunknak tett öncélú engedmény. Eszembe jut erről világraszóló zeneszerzőnk, aki épületes szakmai eszmecseréket folytatott le egy körúti színház – hogy is fogalmazzak illedelmesen – mosdójában a musicalpápával, Sir Andrew Lloyd Webberrel. Bízvást állíthatjuk, a zenei ismeretterjesztés pótolhatatlan vesztesége, hogy a két géniusz párbeszédét nem rögzítette kamera. Mégis azt mondom: ha Fridi összeakad velem efféle intim kabinetben, kérdezzen bármit, válaszolok. Felőlem meg is írhatja. De a kameráit hagyja odakint!    

 (Összezárva Friderikusszal. Tv2 2015. november 8.)