Láthatunk olykor földre pottyant hollywoodi csillagokat, akik a vadonban igyekeznek némi segítséggel és egy stáb csaknem összkomfortos társaságában „túlélni”, s közben ismerkedni a természet rejtelmeivel és csodáival, vagy szemlélhetünk a környezet védelméért kiálló, esetleg a történelem bugyraiba merészkedő hírességeket is. Korábban jórészt csak a hangját hallottuk egy-egy ismert színésznek efféle műsorok narrátoraként, de aztán kiderült, hogy van abban húzóerő, ha sztárok személyesen sündörögnek, ugrálnak, sikítoznak igazi krokodilok, egzotikus rovarok, mamutfenyők vagy vulkánok közt, s közben szakértők (vö. dr. Erőss Pál) bevonásával a kábeltévé-előfizetőkkel szinte párhuzamosan zárkóznak fel ebből-abból a tárgyból. Így mindenki jól jár. (A sztárok hangyányival jobban.)

A színész ilyenkor a saját nevével, önálló brandként, „magát adva” jelenik meg egy filmben vagy sorozatban, de azért persze ezúttal is szerepet játszik. A tudásra szomjas, okulni kész tanítványét vagy a kíváncsi örök gyerekét. A hatást, a hitelességet és szavahihetőséget ilyenkor csak növeli, ha világhírű házibarátunkat eddig rendre olyan figuraként láthattuk, aki a jó oldalon áll, megfontoltan gondolkodik, netán szövevényes rejtélyeket old meg vagy nemes egyszerűséggel kinyomozza az igazságot. Ilyen embernek nagyobb eséllyel hisszük el a tudományos vagy annak tetsző, az élet nagy kérdéseire vonatkozó kérdéseket és válaszokat is, mint olyasvalakinek, aki többnyire sorozatgyilkosokat vagy szélhámosokat alakít. Van aztán az a dokumentumfilm-típus is, amelyben csetlő-botló, „bénázó” hősünk folyton lefejeli a metropoliszokban ritka „outdoor” tünemények gyakran zord valóságát. Ezzel aztán érthető módon és gyorsan belopja magát a képernyő előtt felsóhajtó néző szívébe: „Hát ő is csak olyan, mint én!”

Az említett súlyos életkérdések tévésítésénél nem feltétlenül működne ez utóbbi stílus (bár ki tudja), úgyhogy marad a visszafogott hang, a bölcsesség keresése, jó esetben megtalálása. Persze nem kell rögtön hazai nézőriasztó példákra gondolni: Okos Ember feje premier plánban, mögötte a hitelesítő könyvespolc, s már szól is a stúdiószagú tanítás, közben olykor szusszanásnyi, unalomterelő képnézegetéssel, bár abban sincs sok köszönet. Hisszük vagy sem, e téren is van helye az izgalomnak, de legalább az érdeklődés profi felkeltésének, és még cápatámadás sem kell hozzá. Például az utóbbi hónapokban két olyan új amerikai ismeretterjesztő sorozatot is láthattunk, amelyek a hit, a vallás dolgai után kutakodnak, de figyelemterelően.

A nálunk kevésbé, a tengerentúlon azonban annál inkább ismert, univerzális médianagyasszony, színésznő, talkshow-királynő, Oprah Winfrey tavaly ősszel rukkolt elő Hit (Belief) című hétrészes szériájával, most áprilisban pedig egy hat darabból álló sorozatot mutatott be az egyik nemzetközi csatorna, az ellenállhatatlan Isten nyomában Morgan Freemannel (az eredetiben: The Story of God with Morgan Freeman) címmel.

Elég merész dolog – gondolhatjuk maliciózusan – arra vállalkozni, hogy nettó néhány óra alatt végigtekerünk az emberiség szellemtörténetének évezredein. (Még akkor is, ha Freemanék már belengették a folytatás hírét…) De hát nyilván nem a témát kimerítő vallástörténeti szemináriumról vagy rendszeres teológiai előadásokról van szó. Szemezgetés zajlik a szemünk láttára a vallások svédasztaláról. S valljuk meg, egyre csak globalizálódó világunkban ez kifejezetten egészséges vállalkozás: ismerjük csak meg egymást minél jobban, így azt is, mi jár a fejekben, ha az úgynevezett végső kérdésekről van szó. (Csak lehetőleg ne turmixoljuk a hallottakat.) Persze mint minden feldolgozás, ezek is szükségszerűen töredékesek, szinte csak ízelítőszerűek. A vízcseppben igyekeznek megragadni az óceánt, és minden felmerülő témájuk újabb sorozatoknak lehetne az alapanyaga. De bohóság is volna a tudományos aprólékosságot és „teljeskörűséget” számon kérni rajtuk. Már az is nagy szó, ha tisztességgel, továbbgondolásra serkentően és a képernyő elé szegezve megpendítenek bennünk egy-egy lelkünkbe vágó témát.

S ez a szerep jól is áll például Morgan Freemannek, aki a nevével berobbantott sorozatnak nemcsak címadója, hanem csakugyan a főszereplője. A maga eszköztelenségével mintha csak mellénk telepedne, amikor leül vagy megáll beszélgetni a kamerák kereszttüzében, s ahogy csendesen kérdez, meghallgat, hozzátesz vagy összefoglal, azt muszáj elhinni neki. (Na ja, azzal a hanggal…) Morgan „jól adja” a szellemi kalauzt, már majdnem mint Vergilius Dante mellett. Nagy témákba csap bele: Élet a halál után; Apokalipszis; Ki Isten; Teremtés; A bennünk élő gonosz; Vannak-e csodák? Ha érdekli egy alap- vagy részletkérdés, nem rest „a helyszínre” (értsd: egy-egy vallás valamelyik szent helyére) utazni, akár a világ végére is, hogy ott társalogjon másfél percet egy jeles kutatóval vagy vallási tanítóval pici sorsdöntő kérdésekről. (Valljuk meg, ez olykor viccesen felszínes és pazarló megoldás, de van stílusa. És kétségtelenül működik.) Freeman a Mindent tudni akarok megboldogult szovjet kisfilmsorozat lendületével teper végig a kultúrtörténet nagy állomásain, tegyük hozzá, nem minden megrendültség nélkül. Afféle akciójelenetek nélkül maradt, révedező Indiana Jones. (Erre az „áthallásra” némileg az olykor felbukkanó kalapja és az egzotikus helyszínek is ráerősítenek. Már csak az ostor hiányzik a kezéből. Na jó, az itt és most hülyén nézne ki.)

Oprah Winfrey más, „nőiesebb” utat választ: a háttérből irányít, s a részletek érdeklik, melyekre emberi történeteken keresztül közelít. Már az epizódcímek is ebbe az irányba terelnek: A keresők, A szeretet története, Isten megsegít, Az élet jó, A gyakorlat, Változás közeleg, A hit tanúsága. Ezúttal is világ körüli és spirituális utazásnak vagyunk tanúi, de egészen bensőséges, személyes vallomásokon, felkavaró vagy „csak” érdekes életpéldákon keresztül. Szakértői felzárkóztatás itt is van világvallásokból, de nem pusztán a tudásunk gyarapszik a sorozatba merülve, hanem csakhamar azon kapjuk magunkat, hogy „kérem, itt engem megérintettek”.

A két sorozat képi világa színes, szagos, két szóval: magával ragadó. A fapados turistaként nem egykönnyen felkereshető helyszínek és megcsodálható események garantáltan „olyanabbak”, mint ha élőben látnánk őket, köszönhetően a vérprofi technikai kivitelnek. Talán csak a mára közhelyesen használt vizuális effektekből, például a túladagolt gyorsításokból örültünk volna kevesebbnek. De ennyi baj legyen más műsorokkal is.

Belegondolok, hogy már csak kalandvágyból is érdekes volna kipróbálni hasonlót egy magyar sztárral. De hát magyar sztárok nemigen vannak, errefelé más a népszerűség mértékegysége. Celebek, na azok szép számmal teremnek, de az ő közreműködésükkel készült műsorokat most akkor hagyjuk is. Hanem szívesen odaülnék példának okáért az Isten nyomában Törőcsik Marival vagy a Kételkedjünk Kern Andrással című sorozatok elébe. Azt meghiszem.