A kép forrása


 

Mai posztom rendhagyó módon nem a médiáról, hanem egy határterületéről, a kommunikációról, pontosabban a gépek egymás közti kommunikációjáról, illetve egy fontos erkölcsi kérdésről szól.

A jelenben már nem csak az emberek kommunikálnak az emberekkel, hanem a gépekkel is. A jövőben pedig mind gyakrabban kommunikálnak majd a gépek is egymással, mindenféle emberi beavatkozás nélkül. Persze, ma is tanúi vagyunk a gépek közti beszélgetésnek, de ez alapvetően az adattovábbításról szól. Az összekapcsolt eszközök a másodperc tört része alatt tekintik át a hálózat forgalmát és a leggyorsabb úton küldik tovább az adatokat. Hogy ez a beszélgetés mind hangosabb lesz nem kérdés. A Gartner kutatóintézet előrejelzése szerint már 2020-ban több, mint 20 milliárd hálózatra kötött eszköz kommunikál majd egymással vagy egy központi géppel. A jövőben tehát ezen a téren robbanásra számíthatunk, és ennek egyik leglátványosabb terepe a közlekedés lesz, ahol már most is találkozunk önvezető, azonban egyelőre magányos autókkal. A jövőben azonban a járművek egymással higgadtan és udvariasan beszélgetve igyekeznek majd elkerülni a baleseteket és felgyorsítani a forgalmat.

A videó forrása

Ma még reggel nyolc vagy délután öt körül Budapesten közlekedve ennek a higgadtságnak vagy udvariasságnak egyelőre nyoma sincs. Dudálás, szitkozódás, egymás elé vágás és a soha ki nem alvó versenyszellem tanúi lehetünk. „Csak nehogy bejöjjön elébem” vagy „ezen a piroson még átmegyünk” a jelszavaink. Az önvezető autók szívét jelentő számítógépek, és a tudatként funkcionáló szoftverek azonban racionálisak, érzelemmentesek. Azt teszik, amire programozzák őket. Nem szitkozódnak, nem tolakszanak. Az együttműködésre törekedve kommunikálnak egymással annak érdekében, hogy mindenki gyorsan és biztonságban hazaérjen.

Mielőtt azonban bárki azzal vádolhatna, hogy elfogult lennék a gépek iránt és egy túlzottan is szép új világ képét festeném fel a képernyőre, meg kell ismételnem a bevezetőben feltett kérdéseket. Kit védjen az autó, ha baleset történik? Legyen mindig úgy programozva, hogy a tulajdonosát? Több felmérés is készült a témában, ahol a válaszadók azt mondták, hogy az önvezető autók feláldozhatják a tulajdonos életét is, ha ezzel másik tíz lelket megmentenek. De senki sem vásárol szívesen olyan gépet, mely bármikor „ellene fordul”, tehát az autógyárak, melyek terméket akarnak eladni, nem fognak öngyilkos masinákat tervezni. De akkor, ez azt jelenti, hogy ne rántsa el a kormányt a szoftver akkor sem, ha hirtelen egy csapat óvodás ugrik az autó elé? Nem is beszélve az igazságszolgáltatásról, hiszen, ha valaki meghal egy balesetben, a vétkes sofőr büntetésre számíthat. De mire számítson egy önvezető autó? A tulajdonosa nem vonható felelősségre, hiszen ő is csak utas. A jelenben már futnak önvezető autók. Jó lenne tudni, hogyan vannak programozva. A szoftverüket tervező mérnökökön és a gyár vezetőin kívül mi, többiek csak találgathatunk.

A kép forrása

De az erkölcsi kérdéseken túl, nagyon fontos az információbiztonság témája is. Számos példáról hallani, amikor az okosautók fékrendszerét, vagy akár teljes irányítását hackerek át tudják venni. És ehhez képest kisebb problémának tűnik, hogy az autógyártók a járműbe épített navigáció alapján mindig tudják, mikor lépjük át a megengedett sebességhatárt, csak éppen azt mondják, ezt az adatot nem adják ki senkinek.