A Média és demokrácia nem egységes narrációval bíró mű, sokkal inkább médiaelméleti és gyakorlati próbafúrások összessége. A kötetben szereplő 12, önállóan is olvasható tanulmány öt témakört jár körül. Az első blokk a médiarendszereket hasonlítja össze: a szerző alapvetően az Egyesült Államok hírmédiáját tanulmányozza, majd az összehasonlításba bevonja Nagy-Britannia, Dánia és Finnország híradásait is. Ebből kiderül, hogy a skandináv országok nézői a legtájékozottabbak a világ történéseivel kapcsolatban, mivel a médiájuk sokkal inkább hír-centrikus. A könyv címét a második tárgyalt témakör adja, mely a média és demokráciaelmélet kapcsolatáról értekezik. Az idevágó első tanulmány csupa populáris példát hoz, melyekhez a mindennapi olvasó is kapcsolódni tud. Olyan filmeket és sorozatokat sorol fel, melyek egyes társadalmi jelenségek vitájára adnak lehetőséget. Az online média iránt aktívan érdeklődő kutatóként kíváncsian olvastam az internet hatására létrejött globális nyilvánosságról szóló tanulmányt. Bár a jelenséget egy szűk keresztmetszeten, az openDemocracy oldalon keresztül mutatja be a szerző, üzenete mégis átjön. És ez az üzenet igen keserű – hogy miért, arra még visszatérünk. Ebben a blokkban jelennek meg az elveszett álmok és be nem váltott ígéretek is, melyeket a kábeltelevízió, majd egy még szignifikánsabb rendszer, az internet kínált. Némileg rendhagyó módon a történeti rész nem a kötet elején, hanem a vége felé, a negyedik témakörben kap helyet. Az egész könyvet, de kiváltképp ezt a fejezetet átszövi egy párhuzamos, összehasonlító elbeszélésmód, a konzervatív és a liberális médiaszemlélet komparatisztikája, illetve a kihívások (olvasatok) bemutatása, melyekből nincs hiány: feminista, radikális és populáris – hogy csak néhányat említsünk. Az utolsó témakör is rendkívül izgalmas, a média és kultúra kapcsolatát taglalja, továbbra sem feledkezve meg a populáris jelenségekről, de a közmédia szerepéről sem.

A kép forrása

Visszatérve a keserű üzenetre: a szerző gyakran szkeptikus következtetéseket von le. Szembe megy például azon vélekedésekkel, hogy az internet szabadon írható felülete megteremti a globális és eddigieknél nagyobb nyilvánosságot. Curran azt állítja, hogy az adott kor és kontextus korlátozza az internet világát. Hasonlóképpen szkeptikus az online újságírással kapcsolatban is, amikor azt írja, hogy az újságírás oly mértékű válságát éljük, mely a demokráciát veszélyezteti, ezt a válságot az internet és azon online lapok idézték elő, melyek azonban képtelenek megtalálni a sikeres működési modelleket. Így mindkét formátum szenved, sínylődik.

A kép forrása

Végezetül elmondhatjuk, hogy alapvetően megengedő munkával állunk szemben, hiszen a szerző azt vallja, hogy a puha (bulvár) híreknek is van politikai dimenziójuk, de azért mégsem túl megengedő, hiszen egyik hipotézise, hogy a puha hírek akadályozzák az állampolgári tájékozottságot. Az a tény pedig, hogy a televíziózást forradalmasító 24 és Szex és New York mint társadalmi párbeszédet erősítő sorozatok helyet kaptak a kötetben, az mutatja, hogy széles horizontú, de nem elitista a tanulmánykötet.