Nem, nem Magyarországról. Itt addigra már felpuhultak a módszerek s némely gerincek. Az egyházi vezetésben nagyrészt az állami rendszerhez hű, társutas püspökök foglaltak helyet; nem csoda, hiszen az efféle ügyekért felelős Állami Egyházügyi Hivatal erősen beleszólt a kinevezésükbe, a Vatikán akkori keleti politikájának eredményeképp. Börtönben sem volt már ekkor politikai fogoly egyházi személy. Igaz, a jelzett évnél nem sokkal korábban, 1977-ben szabadult utolsóként a rendíthetetlen Lénárd Ödön piarista. Egyenesen VI. Pál pápa közbenjárására, aki a nála vizitelő Kádár elvtársnak jelezte: tudomása van arról, hogy egy magyar pap még börtönben ül Magyarországon. Idehaza a nyolcvanas évekre tehát „megszelídültek” a módszerek, de azért is, mert egyszerűen nem volt szükség a határtalan durvaságra. Az ellenálló, nem alkuvó papokat azért persze még berendelték, meg-megkergették, így-úgy zaklatták a belügyi szervek. Egészen a rendszerváltozásig, mert a klerikális reakció mindvégig az egyik fő ellensége maradt a Pártnak.

1984-ben egy lengyel papot öltek meg. Feneketlen gyűlöletre utaló, nehezen felfogható brutalitással, szétroncsolva, szinte péppé verve és vízbe fojtva a mindössze harminchét éves férfit. A katolikus hagyományaira oly büszke kelet-közép-európai országban, melynek egyik fia akkor már hat éve Péter apostol utódjaként szolgálta az egyházat. Elsőként e sokat szenvedett nemzetből. II. János Pál pápa ekkor már túlélője volt egy merényletnek, melyet a történészek szerint a KGB megrendelésére hajtottak végre.

A meggyilkolt Jerzy Popiełuszko bűnét a hatalom szemében különösen a hazáért felajánlott miséi és az azokon elhangzott prédikációi jelentették. A rászorulók segítésében és a Szolidaritás-mozgalomban egyaránt tevékeny részt vállaló pap ezeken az alkalmakon is egyenes és a hitre segítő szavaival tartotta a lelket az emberekben. S nem csak a varsói acélmunkásokban, akik felkérték, legyen a lelkészük, hiszen kezdettől mindenfelől érkező ezrek akarták élőben látni-hallani a fiatal lelkipásztort. A keresetlen szavú prófétát, aki távolról sem forrófejű vagy halálvágyó forradalmár volt, de tisztában volt vele, mi vár rá. Lelkületét híven mutatja, hogy amikor a mise ahhoz a mondathoz ért, hogy „köszöntsük egymást a béke jelével”, ő mindig hozzátette: „és ne engedjük, hogy a gyűlölködés vezessen bennünket”. Bevetésre kész rohamrendőrök gyűrűjében.

Az 1981-ben bevezetett terrorisztikus hadiállapot szorításában zajlott mindez, amikor nálunk a lusta, dolgozni nem akaró lengyelekről hazudozott a hatalom felügyelte média. Miközben az igazukért, emberibb körülményeikért küzdő lengyelek szenvedtek, és börtön, internálótábor vagy halál várt az „államellenes összeesküvőkre”.

Többszöri próbálkozás után sikerült eltenni láb alól Popiełuszkót. Előbb például kis híján „autóbalesetek” áldozata lett, ahogy más lengyel papok. Szerettei megszervezték a védelmét. Végül a belügyi vezetés legmagasabb szintjéről kiindult akció során végzett vele három állambiztonsági ember, akiket később a hatalmas társadalmi felháborodás nyomására (és persze politikai számításból) bíróság elé állítottak.

Ez a történet nem hagyta nyugodni a pályája kezdetén Krzysztof Zanussi és Andrzej Wajda asszisztenseként dolgozó Agnieszka Hollandot (1948), aki nem sokkal az 1981-es lengyelországi statárium bevezetése előtt emigrált Franciaországba. Így készíthette el már 1988-ban a Popiełuszko alakja ihlette Megölni egy papot című filmet, melyben a történelmi tények közelében haladva vezet végig e fiatal vértanú, a filmbeli Alek atya (Christopher Lambert) történetén. Aki itt tulajdonképpen a kettes számú főszereplő, ugyanis a rendező elsősorban a pap kivégzését levezénylő belügyi osztályvezető (Ed Harris) belső alakulását, elembertelenedésének krónikáját kíséri figyelemmel.

Ecce Homo – juthat eszünkbe a halál torkában szédelgő, véresre vert pap láttán. A vágóhídi mészárosmunka után a döbbent csönd kísér sokáig, s a gyertyák fogyni nem akaró fénye. És a szelíd férfi fogyni nem akaró fénye. Még karnyújtásnyira lévő közelmúltunkból.

Így is emlékezzünk a kommunizmus áldozataira február 25-én.

 

(A Megölni egy papot című film február 25-én, 22.40-kor látható a Duna Tv műsorában.)