Nem, eszemben sincs, hogy jelen szemlében az óriásplakátjaival egy országot nekrofíliába borító zombi-sorozatot népszerűsítsem. Jóízlésű ember, legyen bár kritikus, ilyesmit meg nem néz, ami arra vall: a médiahatóságnak igen kifinomult az ízlése, hisz ha belenéztek volna, aligha be nem tiltanak efféle szörnyűséget.


 

A halottak napi bizniszről és a Halloween-hisztériáról értekezem, erről a negatív Valentin-napról, a média és a marketing őszi napfordulójáról, amely csak épp egypár perce a „Happy Halloween!” üdvözletet pottyantotta elektronikus levelesládámba.

Ami még az örök boldogság perspektívájában is hátborzongató egy kissé.

Akkor is, ha tudjuk: a busás hasznot hozó kegyeleti kampányok gyökere a primitív népek babonás halálrettegése, és a nagy csinnadrattával végbemenő gyászmulatság voltaképp a halálproblematika feldolgozására képtelen, gyermeteg néplélek ellenreakciója.

Tök jó üzlet! Kedvünkre válogathatunk töklámpás és krizantém, halálfejes csipke kombidressz és nyakba akasztható feketemisés jelképek, denevérfogas bundabugyi és foszforeszkáló szellemlepel között. Legutóbb valamelyik temetőben perecárusok is fölbukkantak – legközelebb stílusosabb lenne talán a hamuban sült pogácsa, kiváltképp urnaparcellák környékén, sőt az is bizonyos, hogy a sírbolt hűs leheleténél kellemesebben bizsergetne egy tökös McFreeze a ravatalozó mellett, kocsiablakon át.

Csakhogy az üzlet nem éri be a mindenszentek napjaival: az egész kalendáriumra fáj a foga. A halottak napi mécsesek lángja újabban mindenféle átmenet nélkül lobban belé a karácsonyi fényekbe, legalábbis a multik kínálatában, ahol a karácsonyi játékkatalógus külön fejezetét foglalják el a morbid design olyasféle émelyítő szörnyszüleményei, mint a hullaszürkére sminkelt, kékhajú csinibabák minden szükséges kelékkel, ami egy elit temetkezési irodának is dicsőségére válna. Haláliak, annyi szent. Hol vagyunk már attól a békés kortól, amikor még a koporsó alakú dobozkában piacra dobott kandiscukor csontváz borzolta jóérzésünket…

Elképzelni sem tudom, ki szeretné csontvázmintás kezeslábasba bújtatni dédelgetett kisdedét, de a termék jelenléte valós – majd azt nem írom: tetemes - felhasználói igényre vall. Avagy azt generálja, a marketinges trendek eminens követőjeként. Hisz csodák csodája a hullafoltos karácsonyi babakollekció egyre-másra visszaköszön a médiavilágban, és életnagyságban tipeg velünk szembe a plázák emberfolyamában.

Plázák népe, hej! II. János Pál nem túlzott, amikor a halál kultúrájának nevezte korunkat. Mert az. Abortuszkérdés, eutanázia-vita, magzatok nemének megválasztása – ahol az élet kioltása és manipulálása emberbaráti cselekedet, az a társadalom krónikus beteg, a végét járja. Közben pedig azt harsogja, hogy a világ egyetlen gigantikus Halloween party.