Mindig izgalmas – olykor meg egyenesen húsbavágó érzéssel jár – belesni a közelmúlt kulisszái mögé, hát még, ha kalauzunk is adódik hozzá. A Szétszakadt Magyarország című dokumentumfilm alkotói megteszik nekünk ezt a szívességet, és szakértőket, majdnem mindenféle oldali szemtanúkat, hajdani és akár még ma is aktív politikai szereplőket szólaltatnak meg, hogy feltárják: nem afféle születési rendellenesség a magyaroknál a pártoskodás önsorsrontó igyekezete, hanem bizony kemény állambiztonsági hálózati munka gyümölcsétől vásik olykor még ma is a fogunk. Ne szerénykedjünk: valósággal ördögi rosszindulat és számítás, kínosan aprólékos előkészület, konspiráció, lehallgatás, megfigyelés, zsarolás, közös érdekű gondolkodó emberek egymásnak ugrasztása, szigorúan titkos dokumentumok megsemmisítése és még ki tudja, mi minden szerepelt a végóráit élő, de a hatalmának átmentésén ügyködő kádári vezetés eszköztárában – még az utolsó utáni időszakban is…

Miért hagytuk, hogy így legyen? – dúdolgathatjuk magunkban a vonatkozó nótát, de hát tetszettek volna… időben szólni. Ki gondolta volna, mi mivel és hogyan függ össze, és hogy az MSZMP-univerzum roggyant díszletei mögött milyen üzelmek zajlanak, amelyekkel igazán csak évtizedek múltán szembesülhet az egyszeri polgár? A korabeli média csatornáin a manipulált tájékoztatás épp csak a tisztánlátást nem szolgálta.

Dokumentumok, emlékezések, a meg nem örökített eseményekről készített animációs jelenetek segítségével pillanthatunk be annak vegykonyhájába, hogy a közös ellenséggel szemben formálódó ellenállás lehetséges egységét, a gyökeres rendszerváltást, a kommunista múlt egyértelmű lezárását hogyan ásta alá népiek és urbánusok ellentétének mesterséges engesztelhetetlenné feszítése, az ellenzéki csoportosulások, pártok működésének bomlasztása.

S különös, szinte mesébe illő élmény egy nyolcvanas évekbeli amatőr felvételen azt látni, ahogy még „egy gyékényen megárul” s együtt nevetgél Mészöly Miklós szülinapján Csurka István, Esterházy Péter és Csengey Dénes, vagy a Pesty Fekete Doboz 1988-as bejátszásán azt figyelni, ahogy az „intézkedni” készülő rendőrök gyűrűjében az épp felolvasó Tamás Gáspár Miklósba karolva tüntet Orbán Viktor a Batthyány-örökmécsesnél.

Megtört, rezignált vagy szenvedélyes vallomásokat, egy zsarolással beszervezett költő, egy kémelhárító tiszt és számos hajdani „ellenséges ellenzéki” szavait halljuk Huth Gergely oknyomozó filmjében, s mintha csak valami rossz álomból ébrednénk, a parlamenti és médiabeli, nemegyszer kritikán és övön aluli pártcsatározásokat félretevő, az összefogás fontosságát értő, értelmes értelmiségiek feledtetik velünk, hogy itt sem egy asztalhoz ülve beszélnek, hanem csak egy közös filmbe szerkesztve, amely mégis, így is annak tükre, hogy van igény a „közös, konszenzusos minimumra”, amelynek kikezdhetetlenségén országunk élhető jövője múlik.

A Szétszakadt Magyarország című film február 5-ig tekinthető meg a Médiaklikken: http://www.mediaklikk.hu/2017/01/19/szetszakadt-magyarorszag/