A magyarok közös vizuális emlékezetének – ha nem is egyik gyöngyszeme, de – kitörölhetetlen darabja a személyi kultusz ikonikus példája: a fotó, melyen Rákosit látjuk, kezében búzakalásszal. Ebben aztán minden benne van. Ez az ember láthatóan a légynek sem tudna ártani, és minden okunk megvan rá, hogy csakis benne bízzunk. (A műfaj egy másik felejthetetlen remeke Hitler az őzikével. Az se kutya.) A beállított, netán manipulált, vadul retusált fotók meggyőző, történelemhamisító ereje (reméljük) közismert, de arra ritkán gondolunk, hogy miként „működnek”, hogyan hatnak a nem propagandacéllal, kedvtelésből, „ellazultan”, saját használatra készült amatőr felvételek.

Nézzük Bartal Csaba filmjében a Szovjetunióba „gyógykezelés céljából” kényszertelepített Mátyást, az igazságtalant. A hatalomból kiszervezett, valaha könyörtelen pártvezért, és mit látunk: egy kifejezéstelen arcához képest kedvesen a rokoni kezek kezelte kamerába néző bácsit, aki feleségével és egy fiúcskával sétál a neki rendelt fekete-tengeri üdülőhelyen, vagy az egészen falusias életmódváltást jelentő kirgiz településen népviseletbe öltözött emberek közt jár-kél. Emléket ír, veri Erikát, az írógépet, vagy az asszonnyal vízért megy a kútra, vagy a hullámok közt épp példát statuál a mindenkori pancsoló kislánynak. A diktátor is ember? Persze. Hellyel-közzel. Olyan hézagosan. Pláne, ha történelmi vállát nem nyomja a hatalomgyakorlás robotos igája. Vagy még most is a hosszú éveken át gyakorolt szerepjátszás és pózok rutinja csillan meg még itt-ott?

Történészeket hallgatunk közben, s dokumentumokat, többnyire színészek előadásában. Jó is, mert ha csak a némán színes Super 8-as felvételeket szemléljük, szinte elandalodunk, lassan elveszítjük a fonalat, s szinte eszünkbe sem jut, hogy ez a kedélyesen ballagó nyugdíjas milyen életművet is hagyott hátra néhány ezer kilométerrel errébb – hány halottat, mennyi keserűséget, fájdalmat, nyomort, őrültséget „alkotva”. De halljuk Rákosi (nyilván titokban rögzített) hangját is: az őt felsőbb ukázra felkereső Aczél György és Nógrádi Sándor elvtársakkal hárman egymás szavába vágva vitáznak arról, hogy végül is jogos vagy méltatlan-e a régi főnököt egyszemélyes felelősnek nevezni. Jog, méltányosság. E fogalmak keringenek Sztálin hajdani legjobb magyar tanítványának hosszúra sikerült utótörténetével kapcsolatban. Van abban valami abszurdon is túli, hogy duzzogva, önérzetesen épp ő emleget jogot és méltányosságot. Hiszen az ő idejében ezek nem is elvont, inkább (millióktól) megvont fogalmak voltak Magyarországon. Igaz, az ő idejében elképzelhetetlen lett volna, hogy egy bukott magyar fejes csak úgy a Szovjetunióban ténferegjen, egyre rosszabb körülmények közt lakva, némi zsebpénzzel kistafírozva. Ilyenről szó sem lehetett volna. Inkább rövid úton eltették volna láb alól. De 1956 után már a stílus is változott, meg hát Moszkva Kádárnak is akart tán egy fegyelmező hatású élő mementót, akinek a puszta létezése Szibéria távolából is arra emlékeztette, hogy van mit elfelejtenie a Rákosi-kormány hajdani belügyminisztereként, mert sok mindenre abból az időből sem lehet büszke.

Rákosi – s ez jól mutatja realitásérzékének a kihalását – vissza akart volna térni. Előbb még a politikai életbe is. Ezért helyezték át idővel a kínai határ biztonságos messzeségéig az eleinte Moszkvában sündörgő, és amolyan tartalékos Magyarország-szakértő tanácsadóként állomásoztatott pártembert. Hogy ne szervezze saját újabb felvonását. Aztán már egyre inkább csak a zord éghajlaton sűrűsödő egészségi problémái zaklatták. Végül házi őrizetbe jöhetett volna vissza Magyarországra. Azt meg nem akart. Maga alá gyűrte a többek közt általa ideimportált rendszerszintű téboly, amit hol kommunizmusnak, hol szocializmusnak becézgettünk. Mi meg így utólag is fellélegezhetünk, hogy nem kapott újabb esélyt, hogy megmutassa, mire képes még. S örülhetünk, hogy nem derült ki, mi minden járt az üdülőhelyen békésen fürdőző s a kamerába mosolygó bácsika fejében.

A Rákosi Mátyás száműzetésben című film január 28-áig tekinthető meg a Médiaklikken: http://www.mediaklikk.hu/2017/01/21/rakosi-matyas-szamuzetesben-elerheto-januar-28-ig/