Furcsamód teljesen természetesnek vesszük, ha valaki értelmiségi vagy kétkezi munkáját végzi egy idegen országban, ha úgy dönt, átköltözik. Sokkal különösebb, egyenesen filmre való témának gondoljuk, ha valaki – akár a sportban, akár máshogy – ott jön rá, hogy a hazáját szeretné képviselni. A Londonban működő magyar kézilabda klub pedig felvet kérdéseket, és az arra adott reakciók is megérik a maguk 50 percét.

Aki egy kicsit is követi a hazai sportéletet tudja, hogy a kézilabda itthon nemcsak nemzeti sport, hanem nemzeti sorskérdés. Sportszeretők tömege izgul valódi téttel minden decemberben és januárban a nagyobb világversenyeken; hiszen a kézilabda az egyetlen olyan csapatsportág, ami világszerte ismert, és van lehetőségünk beleszólni a nagyok játékába. Nincs ez így azonban a szigetországban, így némileg adta magát, mivel lehet kitűnni a helyiek közül, és megtalálni egymást és a közös gyökereket. (Az angol kézilabda sokkal hátrébb áll a magyarnál: némi gimnáziumi amatőr múlt, egy kis ifi játék sportélet nemcsak az induláshoz, de a feljutáshoz is elég.) A London Angels hamarabb találta magát Angliából az európai terepen, minthogy levegőt vehetett volna Magyarországon. Nem volt kérdés egy pillanatig, hogy ez több lesz csak egy klubnál. Amúgy „micsoda véletlen”: a Spanyolországban jelentős etnikai-politikai felhanggal működő katalán szuperklub, a Barcelona mottója is ez: Més que un Club (Több, mint egy Klub).

Hogyne volna több, ha maguk a résztvevők – versenyzők, edzők, stb. – vállalnak jelentős többletmunkát. Hétköznap irodában dolgoznak, esténként edzés, pályabérlés, hétvégén meccs és utazás. Ezért talán már érdemes. Örök dilemma ugyanis a kint élő külföldieknek – legyenek magyarok, lengyelek vagy bármilyen nép – szigetet alkotni vagy felvenni a helyi életritmust? Kicsit ezt is érintik a filmben megszólalók, ugyanakkor egy dolog mindenképpen segít nekik a megmaradásban: a kézilabda. A többletmunka, a sok utazás, a vállalt áldozatok, az anyagi ráfordítás nemcsak a sportnak, hanem a közösségnek is szólnak. A kézilabda segít abban, hogy hétről hétre megmaradjanak a kapaszkodók.

Szakács Melinda filmjének alanyai valahol mindig idegen pályán maradnak. Soknemzetiségű, nagy lélekszámú és forgatagú városban éppen a kézilabda segít nekik idegenben lenni, mégis kicsit itthon maradni. A furcsa ellentmondásból talán sosem kerülnek ki; de hát miért is tennék, pont ők akarják így. Pláne, hogy nincsenek ezzel sem egyedül: ahogy itthon a kézilabda, úgy egy maroknyi lengyel „idegenlégiósnak” a Polonia London röplabdaklub hozza a csipetnyi hazait...

Az Idegen pályán című dokumentumfilmet december 17. szombat 16:40-től vetíti a Duna World.