Nemrég a klasszikus nyomozó angol plébános, Brown atya figyelemre méltó alakjáról írtam ehelyütt. Esetében még álmélkodhatunk kicsinyt annak különlegességén, hogy milyen közkedveltté is lett egy kisebbségi katolikus pap angol földön, de itáliai, közelebbről gubbiói kollégájával, Matteóval kapcsolatban eszünkbe sem jut ilyesmi, hiszen talján földön a római egyház képviselőjének jól látható, hétköznapi jelenléte életközeli, otthonos dolog. Ami persze távolról sem jelenti azt, hogy Európa csizmájának valamennyi lakója kedvelné a papokat, de az tény, hogy nekik a mediterrán ország kulturális szövetében egészen más helyük és „hangulati értékük” van, mint például nálunk. Mindez részben mentalitás kérdése, részben pedig nyilván történelmi vagy épp politikai okokra vezethető vissza.