európaiparlament” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Szűts Zoltán

médiakutató

Megmondják, mit olvass, hallgass, néz, fogyassz? - A netsemlegesség kérdése

2015. július 09.

A netsemlegességről folytatott aktuális magyar és EU-s vita kapcsán kiderül, hogy komoly veszélyben forognak az internet legnagyobb értékei.

A július végén záruló magyar internet konzultációval (InternetKon20) párhuzamosan az Európai Unió országaiban egyenként, valamint az Európai Bizottság javaslatára az Európai Parlamentben (EP) is nagyon komoly törvénykezési vita folyik. A vita az EU-ban a populárisabb (de hosszú távon a kultúra szempontjából mindenképpen kevésbé jelentős kérdés), a roamingdíjak eltörlése mellett alapvetően a netsemlegességről szól. Ráadásul olyan ritka alkalomról van szó, amikor különböző politikai pártokhoz tartozó magyar EP képviselők is azonos platformon vannak, és a netsemlegesség egyértelmű szabályainak lefektetését kérik.

De miért is fontos a netsemlegesség? Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy az internet legnagyobb értéke a nyíltság, sokszínűség, tartalomgazdagság, tértől és időtől független kommunikációba való szabad belépés lehetősége. És a netsemlegességről folytatott aktuális magyar és EU-s vita kapcsán kiderül, ezen értékek komoly veszélyben forognak.

Ha a pozitív oldalait – előnyeit – nézzük az internetnek, akkor elmondhatjuk, hogy ez a legdemokratikusabb médium, hiszen a közösségi tartalomlétrehozás, a Web 2.0, a közösségi média és a szélessáv megjelenése a kommunikáció, az informálódás és a tudás demokratizálását hozta magával. Sokkal többen férnek hozzá a tudáshoz, fér(het)nek hozzá azon hírekhez, melyek lehetővé teszik számukra, hogy tudatos választópolgárok legyenek. Persze, a produktív viták és érvelések mellett a más véleményt nem tűrő, indulatos cikkek, hozzászólások, csoportok is megjelentek. De a rendszer alapvető természete a nyitottság, mely pozitív értékként fogható fel.

Pár héttel ezelőtt a UPC felhasználók nem érhették el az MTVA (és általában az Externet hálózat) tartalmait, miközben internetkapcsolatuk hibátlan volt, és más oldalakat láttak. A technikainak tűnő hiba mögött azonban sokan egy szolgáltatók közti csatát láttak, mely az adatkicserélés terén folyt. Mind több az olyan konfliktus, melynek alapja, hogy az internetszolgáltató a hálózatára nagymennyiségű adatot küldő tartalomszolgáltatóktól pénzt kér. A felhasználók ezen ütközetekből a felszínen csak egy kódot látnak majd, a 404-t, vagyis azt, hogy az adott honlap nem elérhető, esetleg nézhetetlenségig szaggatnak majd az általuk nézett videók. Azonban nem csupán a honlapok elérését korlátozzák a szolgáltatók. Egy 2011-es átfogó EU-s BEREC felmérés kimutatta, hogy a szolgáltatók 35%-a alkalmaz valamilyen tiltást, és ez a legális tartalmakra és szolgáltatásokra vonatkozik! Van olyan magyar mobilszolgáltató, mely tiltja a Skype használatát, mások szándékosan lassítják a YouTube-os videókat, úgy, hogy a felhasználók többsége erről nem is tud. De a pozitív diszkrimináció is jelen van, a közösségi oldalak, közülük is alapvetően a Facebook, a zene streamelő szolgáltatások (Deezer) elérése nem számít bele az adatforgalmi limitbe. A Neflix pedig legutóbb Ausztráliában állapodott meg internetszolgáltatókkal – hogy jelentős pénzösszegért cserébe – az ő tartalmaik előnyt élvezzenek, gyorsabban jussanak el más tartalmaknál a felhasználókhoz, ne számítsanak bele az adatforgalmi limitbe.

A sok definíciót összegezve elmondhatjuk, hogy a netsemlegesség azt jelenti, hogy minden felhasználónak joga van tetszőleges az általa választott tartalmakhoz hozzáférni, és hasonlóképpen megoszthat tartalmakat, igénybe vehet szolgáltatásokat. Ebben a szolgáltató nem diszkriminálhatja, nem korlátozhatja. Természetesen az illegális tartalmak elérése, megosztása, stb. továbbra is büntetőjogi kategória marad. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden szolgáltatás és tartalom egyenrangú. Így megmarad a tartalombőség, az információhoz való egyenlő hozzájutás lehetősége, és nem különben szabad marad a verseny a tech cégek körében, abban, hogy ki tud újabb sikeres szolgáltatással megjelenni a piacon.

Az USA-ban maga az elnök, Barack Obama kőkemény támogatója a netsemlegességnek, és számtalan csavar után, az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága (FCC) legújabb törvénye kőbe is vési azt. Nem volt ez mindig így, mivel a bizottság mostani elnöke, Tom Wheeler korábban a kábelcsatornák lobbistája volt, és a szabályozás először nyitva hagyott kiskapukat. Ezek azonban bezárultak.

A kiskapuknál maradva az EP viszonylag kiáll a netsemlegesség mellett. Azért csak viszonylag, mert marad néhány kiskapu, gumiszabály, melynek köszönve „a szükségesnél nem hosszabb ideig bizonyos típusú adatforgalmakat tiltani, korlátozni lehetne”. (Mennyi a szükséges?) Hasonlóan nem eléggé karakteres az a szabály sem, hogy az internetelérés általános és korlátlan biztosítása mellett a szolgáltatók továbbra is diszkriminálhatnak pozitívan, tehát megköthetnek olyan megállapodásokat, melyek keretében egyes tartalomszolgáltatók garantált (prémium?) szintű sávszélességet kapnak.

A csata tehát folytatódik. A tétje az, hogy az interneten lesznek-e egyenlőbbek az egyenlőknél, vagy az információhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés továbbra is demokratikus, mindenki számára egyaránt biztosított érték marad. Vagy extrém esetben – gondoljuk csak végig – a netsemlegesség megszűnésével az internetszolgáltatók akár azt is megszabhatják, hogy milyen adatokat engednek fel a hálózataikra. Innen pedig újra csak egy lépés az olyan cenzúra, amit Noam Chomsky 1988-ban megjelent Manufacturing Consent. The Political Economy of the Mass Media könyvében emleget, ahol az elméletet a jelenre fordítva, a nagy internetszolgáltatók üzleti (gazdasági, hatalmi, politikai, média) partnereik érdekeit szem előtt tartva bizonyos, számunkra megfelelőket hangokat felerősíthetnek, míg másokat el is hallgattathatnak.

Teljes cikk

Sergő Z. András

szerkesztő, filmkritikus

Bábel szélesvásznon - az EU kedvenc filmtémái a Lux-díj kapcsán

2015. október 21.

Az európai értékek egyetemességéről, a földrész kulturális sokszínűségéről, az európaiak életéről és identitásáról, aktuális társadalmi kérdésekről szól, ezeket népszerűsíti az Európai Parlament 2007 óta évente átadott filmművészeti kitüntetése, a Lux-díj. A 10 jelölt közül 3 kapja meg a hivatalos jelölést, ebből egy nyeri el minden év decemberében a díjat és a vele járó, Bábel tornyot megformázó szobrot.

Mint minden fesztivál és ehhez kapcsolódó kitüntetés, a Lux-díj is majdnem annyira kommunikációs, mint művészeti megnyilvánulás. A legnagyobb fesztiválok a minőségi szempont mellett a saját arculat kialakítására is nagy hangsúlyt fektetnek, így nem meglepő, hogy a Lux-díj kétségtelenül magas színvonalú jelölt és díjazott filmalkotásai egyben az Európai Parlament, vele az egész Unió aktuális mondanivalóját tükrözik.

Teljes cikk