Beszéld el a mítoszokat újra és újra, beszéld el a családi történeteket újra és újra – hangzik az ősi tanács. Mint minden kultúra, az európai is fontos sztorik elmondásával indult: a büszke harcos világot hódít, a leleményes hős világot jár, majd hazaérkezik. Aztán jött egy szelíd tanító, sztorija pedig szép lassan a történet lett, majd kétezer évig ihletője egy földrész kultúrájának.

„Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!”Nézzük csak, milyen alapsztorikat beszél el az öt legnézettebb magyar televíziós csatorna az európai kultúrkör legnagyobb ünnepén. Nagypénteken a Duna TV-s Via Crucis-nak egyszerre kell megküzdenie A sárkány csókjával, az Éden hotellel, és a Halálos iramban: Tokiói hajsza című akcióval. Nem kis feladat, de bloggerek akár azt is írhatnák, hogy a názáreti már megszokhatta, hogy mindig ellenséges túlerővel kellett szembenéznie. De még nincs vége a napnak, késő este ugyanis a Passió vív élethalál harcot, na mivel? Stílusosan, bizonyára átgondolt szerkesztői döntés eredményeként A sötétség krónikájával.

Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok.” Ez a része mondjuk rendben a szent háromnapon is, van itt mindenhol minden, ami szem-szájnak ingere: szappan, dokureality, romantikus dráma, persze vígjáték minden mennyiségben, sőt, még éjjeli misztikus sorozat is.

Nagyszombaton sem jobb a helyzet, a Duna TV-n A világ legszebb története nyilván megharcol a nézőkért A sötétség krónikájával, vagy a Karate kölyökkel. Viszont éles lesz a küzdelem 23.00 óra körül, mert Bach Máté passiója és a Monty Python ugyanazon a pályán versenyez: mindkét mű az élet és halál értelmét kutatja, igaz, eltérő módszerekkel. Hogy is mondja a Repülő Cirkusz híres sötét középkori párja rendeléskor az étteremben: „Kérsz egy beszélgetést az élet értelméről, Drágám?”

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.” – ajánlhatnánk az íróval együtt nem teljesen iróniamentesen nézettség-fetisiszta kritikusoknak is így, ünnep előtt. Vagy akár programszerkesztőknek is, ha nem tudnánk, hogy nem ők döntenek arról, hogy mikor mi kerül adásba, hanem a bűvös programing. Bár a kínálatot látva nehéz lenne öt szónál többel körülírni bármelyik kermédium műsorkoncepcióját: mint egy elszabadult tankhajó, úgy gázolnak át fontos témákon, nemzeti vagy vallási ünnepeken ezek a filmek, műsorsávok.

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies.” A televíziós médiapiac egészében nincs különbözés, nincs rendhagyás, így nincs ünnep sem. Persze ez nem magyar sajátosság, a cseh vagy belga ünnepi kínálat is egészen sok hasonlóságot mutat a magyarral, a nemzetközi médiakonszernek ugyanúgy működnek ott is. Az viszont magyar sajátosság, hogy az ünnep, legyen az vallási vagy nemzeti, úgy vonul végig köztünk láthatatlanul, mint egy idegen, akinek köszönni is elfelejtettünk. Még az alapsztorikat sem ismerik milliók egy olyan megszakításokkal terhes történelemmel a hátunk mögött, ahol nemzeti, vallási és családi folytonosságokat tört meg a politika a diktatúra idején. Miért érdekes mindez közmédiás szemmel?

Vincent Colonna nemrég megjelent könyvében sok mindennel foglalkozik, többek között azzal, hogy hogy az utóbbi 25 évben világméretű népszerűségre szert tett akció-, krimi-, zombi- és egyéb sorozatokban egyre inkább előtérbe kerültek a negatív hősök. Colonna egy Le Monde-interjúban teszi fel a kérdést: „Ezeknek a jól kidolgozott sorozatoknak a népszerűsége, az 1990-es évektől vajon következmények/hatás nélkül maradt a világlátásunkban, ahogyan közelítünk a világhoz?” „Nem hinném” - válaszolja saját kérdésére a kutató. Vagyis nemcsak az ünnep tűnt el régóta a nem közszolgálati csatornákról, hanem lassan már felismerhető hősökkel is alig találkozhat a néző.

A közmédia kitartóan és csöndben teljesíti a törvényben előírt feladatát húsvétkor is, és bemutatja azokat az értékeket, amelyek a kultúránk alapjai. A fentiek miatt pedig a napnál is világosabb, hogy miért kell igényes, fogyasztható és értékes alternatívát nyújtania ebben a piaci környezetben. Többek között azért, hogy sokakhoz eljusson a jóhír:

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.”