internet” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 16

Szűts Zoltán

médiakutató

Koreai példa(beszéd)

2015. április 14.

Pont tíz éve, a HUFS egyetemről hazafelé tartottam a szöuli metrón, amikor arra lettem figyelmes, hogy minden koreai utastársam tévét néz a mobiltelefonján. Ekkor még nem volt okostelefon, és nálunk mindenki drága Nokiára vágyott. Mindenki tehát tévét nézett az Anycall (Samsung) vagy LG készülékén, talán épp a koreai BK mehetett valamelyik kereskedelmi csatornán, a KBS-en vagy MBC-n.

 

Egy olyan szappanopera, ahol a helyi B. Miklós ármánykodik, csak éppen nem egy kis kávéház, hanem egy multinacionális vállalat fölött akarja megszerezni az uralmat. Nem bírtam ki, hogy ne lessem, és lássam, hogy a karakter arcára a kijelzőn ugyanolyan leegyszerűsített formában ült ki a kapzsiság érzelmét ábrázoló grimasz, mint nálunk, ugyanolyan gonoszan nézett a semmibe és csak forgatta a szemét még azután is, amikor már elmondta a szövegét, a kamera azonban nem tágított. De nem a történet a lényeges, hanem a megjelenítés eszköze.

Teljes cikk

Kit engedsz be a nappalidba?

2015. április 17.

Daru Gábor

stratégiai vezető, Duna Médiaszolgáltató

A tavasszal új struktúrával jelentkező Duna TV magyarországi nézettségi sikere mutatja, hogy a néző számára nem okozott gondot megszokott tartalmát keresve márkát váltania. Azokat a szórakoztató, közéleti és magazinműsorokat, amelyeket korábban az M1 logó alatt kaptak meg, a néző különösebb nehézség nélkül követte a Duna TV-re. A hazai nézettség növekedése ugyanakkor felveti a kérdést, hogy vajon a határon túli néző is ugyanúgy jól járt-e.

Nagyon kevés megbízható adat áll rendelkezésre a határon túli magyar közösségek médiafogyasztási szokásairól, az utóbbi 20 évben leginkább a Duna TV megbízásából készültek egyedi, telefonos felmérésék. Egyedül a Médiatudományi Intézet által – először 2001-ben, majd 2011-ben – készíttetett kutatás annyira átfogó, hogy minden határon túli magyar közösség körében reprezentatív (ráadásul a különböző évben készült kutatások adatsorai is összevethetők). A 2013-as digitális átállás után eltelt egy év szolgáltatta a legfőbb indokot a 2014-es friss Kárpát-medencei médiafelmérésre1.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Könyvtár a farzsebben - A kultúraátadás új formái

2015. április 23.

Csütörtökön kezdetét veszi a Millenárison a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ez remek alkalom arra, hogy áttekintsük, hogyan is alakultak át olvasási szokásaink.

Az internet mindennapi életbe történő beépülésének következményeként radikálisan megváltozott a kultúraátadás, információszerzés, a tanulás mechanizmusa. A fiatalok, de mindinkább az idősebb olvasók részéről is mind nagyobb igény mutatkozik az ismeretek gyors megszerzésére, és ennek formája mind inkább a digitális tartalmak felé fordulás. Az okok közé sorolhatjuk a tartalomfogyasztási szokások átalakulását, az igényt és kényszert, hogy a kulturális termékekhez minél gyorsabban férjenek hozzá. És van még egy pragmatikus szempontot is, kényelmesebb mindezt otthonunkból megtenni, ezért nem könyvtárban, hanem a világhálón keressük a kulturális termékeket. Ennek egyik tipikus megnyilvánulása az e-könyv, melyet pillanatok alatt letölthetünk.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Bármikor rádcseveghet, avagy mindenkinek szüksége van legalább egy szerkesztőre

2015. április 29.

Idén május elején rendezik meg a 20. Media Hungary konferenciát, ami alkalom számunkra, hogy a hagyományos és az online média szerkesztési elveiről beszéljünk. A definíció szerint az internet szabad környezetében, a social mediában a tartalmat a mindennapi felhasználók hozzák létre, osztják meg, véleményezik vagy szerkesztik. A meghatározás azonban megtévesztő, a szerkesztés része ugyanis a Facebook vagy a blogok esetében egész egyszerűen nem érvényes. Itt a felhasználó felel egymagában a feltöltött tartalomért. Egyszemélyes stábként funkcionál. Ő írja, videózza, szerkeszti a tartalmakat, és egyben ő a broadcaster is.

Azzal, hogy az interneten a social mediaban tehát már bárki felhasználóból szerkesztővé, műsorkészítővé válhat, kialakult a korábban egymástól élesen elválasztott consumer (néző, fogyasztó) és producer fogalmak összevonásával a prosumer figurája. A prosumer egyszerre néz és készít videót az interneten, olvas és ír blogot online, néz és tölt fel fényképet. Ő már nem egy intézményt, hanem önmagát képviseli. Nem a hivatásos szerkesztőkkel, producerekkel versenyzik.

Nem ugyanabban a versenyben indul. Így szerkesztési elvei nem előre lefektetett alapokon nyugszanak, a magán és nyilvános közti vékony határt pedig gyakran és könnyen átlépi. Ez abban jelenik meg, hogy szinte bármit el mondhat online. Nincs egy szerkesztő, aki kapuőrként megszűrné a tartalmat, amit el akar mondani. Ez azonban egyszerre lehetőség és veszély is. Attól ugyanis, hogy bármit el lehet mondani (az online környezet lehetővé teszi, hogy széles közönséghez jusson el mondanivalónk), még nem következik, hogy bármit el is kell.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Fizetni a digitális tartalomért?! Hisz online minden ingyen van…

2015. május 27.

Szerda este a Duna TV-n nem tudtam megnézni Fapadot, ezért másnap reggel bepótoltam a Médiaklikk archívumában. A digitális korszak előtt azonban, a televíziózás még térben és időben kötött, konkrét időpontokhoz kapcsolódó aktivitás volt. Ha valaki elszalasztotta kedvenc műsorát, megvárhatta az ismétlését, már, ha volt ilyen. Vagy kétségbe-esetten körbetelefonálhatta ismerőseit, valaki rögzítette-e az adást VHS kazettára. Ma azonban már interneten kutatunk a kihagyott műsorok után.

De mikor fizettünk utoljára az interneten azért, hogy filmet, tévésorozatot nézhessünk? A kérdésre nagy valószínűséggel soha a válasz. Így nem meglepő tehát, hogy a film gyártók, de a zeneipar és a nyomtatott sajtó is a példányszámok jelentős visszaesésével kénytelen szembenézni. Míg 1992-ben Magyarországon a platinalemez megjelölést a több mint 400 ezer példányban eladott hanghordó kaphatta, ma ez a szám magyar előadó esetében 4, külföldi esetén pedig 2 ezer. A digitális lét következménye, hogy az így rögzített zenéért, filmekért, könyvekért a felhasználók döntő többsége nem hajlandó fizetni, hiszen az internet ingyenes környezete ezt diktálja számukra. A tartalomgyártók pedig a digitálisan rögzített tartalom alulértékeltségével szembesülnek.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

A 72 órából álló napok. Digitális demencia

2015. július 02.

Egy átlaginternetező napja már nem 24, sokkal inkább 48, 72 vagy még több órából áll. Folyamatosan döntenie kell ugyanis, melyek azok az internetes portálok, melyeket nem néz meg, hogy online, a Facebook bűvöletében él, folyamatosan a hírfolyamat figyeli, posztol, kommentel. És hamarosan ez vár a tévénézőre is, hiszen a streaming szolgáltatások, a VOD megjelenésével gyakorlatilag befogadhatatlan kínálattal áll majd mindenki szemben.

A Netflix és Hulu már annyi saját tartalmat is kínál, főleg minőségi sorozatok formájában, hogy nem elég a nap 24 órája, arra, ha valaki kedvenc, színvonalas sorozatainak akar hódolni. Talán városi legenda, de jól szemléltet, hogy az M1 1957 május 1-ei hivatalos indulása után egészen 1971 augusztus 18-ig kellett várni a „túlcsorduló kínálatra”, az M2 megjelenésére. És a nézők először ahelyett, hogy örültek volna a tartalombőségnek, levelekkel bombázták a közszolgálati televízió vezetőit, panaszolva, hogy döntésre kényszerítik őket, hiszen, miközben egy csatornát nézik, tudják, hogy a másik csatorna műsorairól lemaradnak.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Megmondják, mit olvass, hallgass, néz, fogyassz? - A netsemlegesség kérdése

2015. július 09.

A netsemlegességről folytatott aktuális magyar és EU-s vita kapcsán kiderül, hogy komoly veszélyben forognak az internet legnagyobb értékei.

A július végén záruló magyar internet konzultációval (InternetKon20) párhuzamosan az Európai Unió országaiban egyenként, valamint az Európai Bizottság javaslatára az Európai Parlamentben (EP) is nagyon komoly törvénykezési vita folyik. A vita az EU-ban a populárisabb (de hosszú távon a kultúra szempontjából mindenképpen kevésbé jelentős kérdés), a roamingdíjak eltörlése mellett alapvetően a netsemlegességről szól. Ráadásul olyan ritka alkalomról van szó, amikor különböző politikai pártokhoz tartozó magyar EP képviselők is azonos platformon vannak, és a netsemlegesség egyértelmű szabályainak lefektetését kérik.

De miért is fontos a netsemlegesség? Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy az internet legnagyobb értéke a nyíltság, sokszínűség, tartalomgazdagság, tértől és időtől független kommunikációba való szabad belépés lehetősége. És a netsemlegességről folytatott aktuális magyar és EU-s vita kapcsán kiderül, ezen értékek komoly veszélyben forognak.

Ha a pozitív oldalait – előnyeit – nézzük az internetnek, akkor elmondhatjuk, hogy ez a legdemokratikusabb médium, hiszen a közösségi tartalomlétrehozás, a Web 2.0, a közösségi média és a szélessáv megjelenése a kommunikáció, az informálódás és a tudás demokratizálását hozta magával. Sokkal többen férnek hozzá a tudáshoz, fér(het)nek hozzá azon hírekhez, melyek lehetővé teszik számukra, hogy tudatos választópolgárok legyenek. Persze, a produktív viták és érvelések mellett a más véleményt nem tűrő, indulatos cikkek, hozzászólások, csoportok is megjelentek. De a rendszer alapvető természete a nyitottság, mely pozitív értékként fogható fel.

Pár héttel ezelőtt a UPC felhasználók nem érhették el az MTVA (és általában az Externet hálózat) tartalmait, miközben internetkapcsolatuk hibátlan volt, és más oldalakat láttak. A technikainak tűnő hiba mögött azonban sokan egy szolgáltatók közti csatát láttak, mely az adatkicserélés terén folyt. Mind több az olyan konfliktus, melynek alapja, hogy az internetszolgáltató a hálózatára nagymennyiségű adatot küldő tartalomszolgáltatóktól pénzt kér. A felhasználók ezen ütközetekből a felszínen csak egy kódot látnak majd, a 404-t, vagyis azt, hogy az adott honlap nem elérhető, esetleg nézhetetlenségig szaggatnak majd az általuk nézett videók. Azonban nem csupán a honlapok elérését korlátozzák a szolgáltatók. Egy 2011-es átfogó EU-s BEREC felmérés kimutatta, hogy a szolgáltatók 35%-a alkalmaz valamilyen tiltást, és ez a legális tartalmakra és szolgáltatásokra vonatkozik! Van olyan magyar mobilszolgáltató, mely tiltja a Skype használatát, mások szándékosan lassítják a YouTube-os videókat, úgy, hogy a felhasználók többsége erről nem is tud. De a pozitív diszkrimináció is jelen van, a közösségi oldalak, közülük is alapvetően a Facebook, a zene streamelő szolgáltatások (Deezer) elérése nem számít bele az adatforgalmi limitbe. A Neflix pedig legutóbb Ausztráliában állapodott meg internetszolgáltatókkal – hogy jelentős pénzösszegért cserébe – az ő tartalmaik előnyt élvezzenek, gyorsabban jussanak el más tartalmaknál a felhasználókhoz, ne számítsanak bele az adatforgalmi limitbe.

A sok definíciót összegezve elmondhatjuk, hogy a netsemlegesség azt jelenti, hogy minden felhasználónak joga van tetszőleges az általa választott tartalmakhoz hozzáférni, és hasonlóképpen megoszthat tartalmakat, igénybe vehet szolgáltatásokat. Ebben a szolgáltató nem diszkriminálhatja, nem korlátozhatja. Természetesen az illegális tartalmak elérése, megosztása, stb. továbbra is büntetőjogi kategória marad. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden szolgáltatás és tartalom egyenrangú. Így megmarad a tartalombőség, az információhoz való egyenlő hozzájutás lehetősége, és nem különben szabad marad a verseny a tech cégek körében, abban, hogy ki tud újabb sikeres szolgáltatással megjelenni a piacon.

Az USA-ban maga az elnök, Barack Obama kőkemény támogatója a netsemlegességnek, és számtalan csavar után, az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága (FCC) legújabb törvénye kőbe is vési azt. Nem volt ez mindig így, mivel a bizottság mostani elnöke, Tom Wheeler korábban a kábelcsatornák lobbistája volt, és a szabályozás először nyitva hagyott kiskapukat. Ezek azonban bezárultak.

A kiskapuknál maradva az EP viszonylag kiáll a netsemlegesség mellett. Azért csak viszonylag, mert marad néhány kiskapu, gumiszabály, melynek köszönve „a szükségesnél nem hosszabb ideig bizonyos típusú adatforgalmakat tiltani, korlátozni lehetne”. (Mennyi a szükséges?) Hasonlóan nem eléggé karakteres az a szabály sem, hogy az internetelérés általános és korlátlan biztosítása mellett a szolgáltatók továbbra is diszkriminálhatnak pozitívan, tehát megköthetnek olyan megállapodásokat, melyek keretében egyes tartalomszolgáltatók garantált (prémium?) szintű sávszélességet kapnak.

A csata tehát folytatódik. A tétje az, hogy az interneten lesznek-e egyenlőbbek az egyenlőknél, vagy az információhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés továbbra is demokratikus, mindenki számára egyaránt biztosított érték marad. Vagy extrém esetben – gondoljuk csak végig – a netsemlegesség megszűnésével az internetszolgáltatók akár azt is megszabhatják, hogy milyen adatokat engednek fel a hálózataikra. Innen pedig újra csak egy lépés az olyan cenzúra, amit Noam Chomsky 1988-ban megjelent Manufacturing Consent. The Political Economy of the Mass Media könyvében emleget, ahol az elméletet a jelenre fordítva, a nagy internetszolgáltatók üzleti (gazdasági, hatalmi, politikai, média) partnereik érdekeit szem előtt tartva bizonyos, számunkra megfelelőket hangokat felerősíthetnek, míg másokat el is hallgattathatnak.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

TV vagy internet? Mindkettő!

2015. július 17.

Kultúraátadás a Kárpát-medencében

Amikor pár éve a YouTube-ra feltöltött amatőr tudósítások világszerte fontos hírforrássá váltak, a televíziók lépéskényszerbe kerültek és először eltérő válaszokat adtak az új kihívásra. Mára azonban kiderült, a leghatékonyabb módszer, ha maguk is teljes mell- és sávszélességgel kiállnak az online jelenlét mellett, és elérhetővé teszik műsoraikat az interneten. Más kérdés, hogy milyen új, sikeres üzleti modellt kell kitalálniuk a kereskedelmi tévéknek, melyek a reklámidő értékesítésében érdekeltek. A magyar közmédia válasza a Médiaklikk volt, ahol a teljes archívumuk nyílt, és az adások online is megtekinthetők. Ennek az online jelenlétnek pedig sokkal nagyobb jelentősége van, mint elsőre talán gondolnánk.

Kicsit vissza kell lépnünk a múltba, hogy meglássuk, a TV és internet milyen remekül kiegészíti egymást, és milyen fontos szerepe van mindkettőnek a magyar kultúra átadásában a Kárpát-medencében. Ismert, hogy csak az internettel jött el a tértől és időtől független média kora. Számtalan generációnak a megállítható, visszatekerhető, archívumból évek után is elérhető adás az internet és digitális korszak előtt fikciónak tűnt. Az internet azonban immár egy új paradigma része, nincs szükség digitális átállásra, új tévékészülékre, hiszen a teljes hálózat és a rá kapcsolódó eszközök eleve digitálisak. Az internetre feltöltött adást már nem állítja meg országhatár, nem függünk antennától vagy szolgáltatótól, attól, hogy éppen milyen csatornák érhetők el a kínálatukban.

Hogy miért játszik fontos szerepet az internet és a digitális technológia a kultúra átadásban? Azért, mert míg a rendszerváltás előtt magyar tévéadást a határon túli magyar településeken a határtól gyakran csak pár kilométerre lehetett nézni, a környező országok zavaró adása miatt. A magyar szó, a magyar nyelvű hírek pedig egy nemzethez és kultúrközösséghez való tartozást jelentették a határon túl élő magyarok számára.

1. példa: Még az internet elterjedése, médiummá és mindenki számára elérhetővé válása előtt, az 1992 karácsonyán indult a műholdon keresztül sugárzó Duna TV első adása, mely rendkívül fontos volt az összmagyarság kulturális életében. A műholdvevős technológia kezdetben elég költséges volt, különösen a délszláv háborúval és hiperinflációval sújtott délvidéki magyarság számára. Így voltak olyan civilek, akik a magyar nyelvű kultúraátadást úgy segítették, hogy a Duna TV adását analóg földfelszíni sugárzással továbbították olyan falvak számára, ahol semmilyen magyar nyelvű adást nem lehetett korábban fogni.

Komplex világban, technológiaváltás határán élünk, és nem könnyű eligazodni ebben a környezetben. Kis kitérő: a tévéadások vétele mellett a magyar nyelvű könyvek behozatala is évtizedeken keresztül számos akadályba ütközött, gyakran elkobozták őket a határon, magyar nyelvű tankönyveket államközi szintű egyezmények alapján lehetett csak diákok kezébe adni, a folyamat nehéz, és lassú volt. A régi reflexek mind kevésbé működnek, a tiltásokat nehéz fenntartani. A digitális tankönyveket nem állítja meg országhatár, és ha nem is a formális, de könnyen a nonformális oktatás részévé válnak. A cikk témájához visszatérve azonban megállapíthatjuk, immár globális magyar médiáról beszélhetünk, mely átível a határokon. És ehhez egy paradigmaváltó jelenségre volt szükség.

2. példa: A Duna és Temes találkozásánál fekvő, magyarok, szerbek, románok és németek lakta Pancsován a civil újságírás jegyében magyar nyelvű műsort 2012 februárja óta már a YouTube-on lehet követni. A legújabb adás jelenleg a 638-ik. Az 1999-ben indult Magyar Percek szerkesztői szembesülve a nehéz műsorszórási körülményekkel immár online formában tudósítják magyarul a 17 ezer fős közösséget, de azokat is elérik, akik időközben már elköltöztek a térségből. Azzal, hogy a szórványban is összekapcsolódik a TV és az internet, és a magyar nyelvű műsorok tértől és időtől függetlenül nézhetők, megszűnik például az állandó csatározás is a műsorsávokért, különösen a főműsoridőért.

A két, eddig látszólag riválisnak tűnő médium, a televízió és az internet a médiakonvergencia hatására tehát mind több ponton kapcsolódik össze, egymás pozitív tulajdonságait erősítve.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

A világháló alig hallható hangja – egy kínszenvedés története

2015. november 08.

A közösségi média környezetében a hang – a szöveggel és képpel ellentétben – nem használja ki kellő mértékben a világháló digitális környezete által biztosított lehetőségeket. Annak ellenére sem, hogy leghangosabb válasz az online környezetben felmerülő szerzői jogi problémákra éppen a zeneipartól érkezett. A történet, mely ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a világháló hangja alig hallható, azzal kezdődött, hogy egy, digitális tartalom létrehozást szolgáló szemináriumon podcast készítésbe fogtunk a hallgatókkal.

A Facebook, Twitter, YouTube esetében a szolgáltató által biztosított keretek között a felhasználók – prosumerek – közösen készítik a tartalmat, megosztják, véleményezik vagy kiegészítik egymás anyagait. Azzal, hogy a felhasználói attitűd megváltozott, a passzív befogadóból a mindennapi felhasználók a közösségi médiában tartalomgyártók lettek. A felhasználók gyakran és könnyűszerrel osztanak meg tartalmakat. És azt nagyon szeretik, hogy ez így van.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

BBC II! – Nem vész el, csak átalakul

2016. február 22.

Kedden, február 16-án véget ért a fiatalokra fókuszáló BBC II! csatornának a televíziós pályafutása. A 2003-ban alapított adó nem sugároz többé, és nem fogható kábelen sem. A programhelyen még egy ideig műsorajánlók futnak majd. Bajban lenne a közszolgálati televíziók etalonjának számító BBC?

Teljes cikk