De mikor fizettünk utoljára az interneten azért, hogy filmet, tévésorozatot nézhessünk? A kérdésre nagy valószínűséggel soha a válasz. Így nem meglepő tehát, hogy a film gyártók, de a zeneipar és a nyomtatott sajtó is a példányszámok jelentős visszaesésével kénytelen szembenézni. Míg 1992-ben Magyarországon a platinalemez megjelölést a több mint 400 ezer példányban eladott hanghordó kaphatta, ma ez a szám magyar előadó esetében 4, külföldi esetén pedig 2 ezer. A digitális lét következménye, hogy az így rögzített zenéért, filmekért, könyvekért a felhasználók döntő többsége nem hajlandó fizetni, hiszen az internet ingyenes környezete ezt diktálja számukra. A tartalomgyártók pedig a digitálisan rögzített tartalom alulértékeltségével szembesülnek.