Talán már hiányozna is, ha sörhasával, társzekérnyi potrohával, beszeszelt jómadarakra vallón szederjes orcájával ott nem imbolyogna a vevőszolgálati pult közvetlen szomszédságában, hogy - miközben harsogva és meglehetős torz orrhangon zengedez valami Bing Crosby-slágert vagy ír matróznótát - fáradhatatlanul riszálja magát. Szakasztott úgy fest, akár egy negédes cukros bácsi. Csak éppen zajosabb. Meg is kérdeztem a minap pultszomszédját, a garanciajegy-érvényesítő kisasszonyt, hogyan lehet ezt kibírni ép ésszel egész Karácsonyig. „Mindent meg lehet szokni” – hangzott a válasz.