prosumer” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Szűts Zoltán

médiakutató

Két képernyő jobb, mint egy!

2015. július 27.

Már egy ideje nem számít újdonságnak, hogy valamennyi digitális képernyőnkről: számítógépünkről, okostelefonunkról, tablágépünkről tévézhetünk. A képernyők nem ellenségek, vetélytársak, hanem remekül kiegészítik egymást. Már írtunk róla, hogy két, eleinte riválisnak tartott médium, a televízió és az internet a médiakonvergencia hatására számos ponton összekapcsolódik, a kép, hang, videó szöveg bármely digitális csatornán megjelenhet. Jelentős potenciál van azonban egy új jelenségben, a TV és okostelefon/táblagép kombinációjában. A Nielsen piackutató és közönségmérő szerint már 2011-ben a táblagéppel rendelkező nézők 41%-a, míg az okostelefont birtoklók 38%-a legalább napi egyszer használja okoskészülékét tévézés közben.

Angolul a szelektálás nélküli tévénézőket passzivitásuk miatt irónikusan couch potatoesnak (tükörfordításban díványkrumplinak) nevezik. Azért mert a kifejezés használói szerint a digitális kor előtt, de leginkább az őstelevízió korában elterültek, mint egy zsák krumpli a heverőn, és meg sem mozdultak. Ezen, a legkevésbé sem hízelgő vagy kedves megnevezés felett azonban már eljárt az idő. A 2012-től végzett Nielsen kutatások szerint mind több tévénéző lesz passzív befogadóból aktív résztvevővé, legalábbis a világhálón. Exponenciálisan növekszik ugyanis azok száma, aki a tévéműsorokat már okostelefonokkal és táblagépekkel a kezükben nézik, és aktív vitát folytatnak a közösségi médiában, utánanéznek információknak, szavaznak.

Nem meglepő tehát, ha a marketingesek is lecsapnak erre a lehetőségre, felismerve, hogy két képernyő jobb, mint egy, és hogy mind többek kezében ott van az internetre csatlakozó okoskészülék. Ekkor elég reklámként csak egy webcímet mutatni, mely kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosít, és a több millió nézőből tízezrek rögtön fel is keresik az oldalt és rendelnek. Fontos kiemelni, hogy itt nem teleshopos termékekről van szó!

Visszatérve a marketing nézőpontból a mi origónkig, a nézőig, azzal szembesülünk, hogy a felhasználó egyszerre tartalomlétrehozó is, prosumer (a producer és consumer szavak összevonásából). Interaktív lesz, szavaz, befolyásol, vitatkozik, posztol, megoszt, lájkol, kritizál. Kvízekben vagy tehetségkutatókban választ megoldások és résztvevők közül, közösségi médiában kifejti a véleményét az éppen nézett programról, utánanéz a műsor hivatalos vagy rajongói Facebook oldalán, vagy hashtag-gel jelölt Twitter üzeneteket olvas, azokra válaszol. Megteheti, hiszen nem számít újdonságnak, hogy mind több műsornak, műsorvezetőnek van saját hivatalos vagy a nézők által készített, a gyakorlatban professzionális Facebook oldala, a köztévénél példa erre a Munkaügyek vagy Fapad. Az újdonság abból áll, hogy nem a műsor után, hanem már közben is használja okostelefonját.

                                                         (fotó: Szűts Zoltán)

Ezt a jelenséget két tény is magyarázza. Az egyik a szokás. A Tecmark marketingügynökség több mint 2000 ember bevonásával készült 2014-es kutatása szerint egy átlagos felhasználó majdnem napi 250-szer veszi kezébe az okostelefonját, és több mint 3,5 órát használja. Még azelőtt megnézi e-mailjeit és Facebook üzeneteit, mielőtt felkelne az ágyból, minden harmadik pedig már elveszve érzi magát az okoskészüléke nélkül, ezért az gyakorlatilag folyamatosan ott van a kezében. Egy 2012-ben készült Nielsen felmérés pedig még arra is kitér, hogy a 18 és 24 év közötti fiatalok harmada a mosdóban, fürdőben, mellékhelyiségben is elszakíthatatlan a telefonjától. A másik tény az, hogy az ember társasági lény, és társalgási témákat keres, hogy kapcsolatokat létesítsen. Sokan korábban is csak azért néztek meg bizonyos műsorokat, hogy legyen közös témájuk, gondoljunk csak a Szomszédokra vagy a Dallasra. Ma sokan azért néznek meg műsorokat, hogy utána posztoljanak, csevegjenek róluk a Facebookon, írjanak a Twitteren, majd az így kialakult vitában részt vehessenek, valahová tartozhassanak.

A Twitter a rövid üzeneteivel a Facebook mellett aktív vitát generál a tévéműsorokról. A nézők élveznek arról „csiripelni” vagy posztolni, hogy mit néznek éppen, mi a véleményük. Ezáltal egy nagy közösséggé válnak a többi nézővel, de a műsorkészítőkkel és színészekkel is. Az utóbbiak pedig előszeretettel osztanak meg információmorzsákat, háttér infókat, forgatás közbeni fotókat. Így a két képernyőt használók kicsit beavatottaknak is érezhetik magukat, én például innen tudtam meg, hogy jövőre is visszatér a Duna TV képernyőjére a Munkaügyek, a főszerepben a zseniális Molnár Piroskával és Mucsi Zoltánnal.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Pillangóhatás – a mémek csodálatos élete

2015. október 24.

A közismert és gyakran idézett elmélet szerint, ha egy pillangó Tokióban meglibbenti a szárnyait, akkor ennek következményeképpen a New York-i Central Parkban elkezdhet esni az eső, vagy, ha New Yorkban teszi ugyanezt, akkor tájfun söpörhet végig Tokión. Az elmélet alapelve, hogy egy kaotikus, folyamatosan változó rendszerben a kezdeti feltételek apró változása is váratlan végeredményeket hozhat. De mi köze ennek a médiához? Az online változatához, és különösen a mémekhez rengeteg!

A Tokiót és New York-ot említő idézet első felének szerzője a közismert elméleti fizikus, Stephen Hawking. Talán kevesen tudják azonban, hogy az eredeti példa Brazíliát és Texast említi. Nem olyan izgalmas, igaz? Az Edward Lorenz által 1973-ban prezentált kutatás címe ugyanis, mely a mai internetes mémek viselkedésére is magyarázatot ad, a következő volt: Előre jelezhetőség: ha egy pillangó megrezegteti a szárnyát Brazíliában, akkor az okozhat-e tornádót Texasban. Még izgalmasabb adalék a pillangóhatás elnevezéséhez az, hogy az előadás benyújtott változatában a pillangó helyett még sirály szerepelt. A konferencia ülésszak elnöke, Philip Merilees azonban a sirályt túl prózainak találta, és a filigránabb, nemesebb, misztikusabb pillangóra cserélte. A pillangóhatás kifejezést végül a mindennapi olvasó az 1987-ben James Gleick Chaos: Making a New Science, magyarul 2004-ben Káosz: Egy új tudomány születése címmel megjelent kötetből ismerte meg.

Teljes cikk