szólásszabadság” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Koltay András

egyetemi docens,
Pázmány Péter Katolikus Egyetem

„A szólásszabadság nem engedély arra, hogy hülye legyél!?”

2015. március 23.

Január 7-e óta már elegendő idő telt el ahhoz, hogy a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt aljas és gonosz gyilkosságok okozta első indulatok csillapodjanak, de ahhoz korántsem, hogy igazából közelebb kerüljünk a helyes válaszok közös elfogadásához.

A mindenkori közszolgálati média a vallásokhoz nem semleges módon áll hozzá. A szabályozás abból indul ki, és erre jó okai vannak, hogy a vallások értéket képviselnek a társadalomban, és így a vallásos közösségek speciális, tájékoztatás iránti – a profitorientált média által jobbára figyelmen kívül hagyott – igényeit ki kell szolgálni. E felfogásba nem csak, hogy e közösségek sértegetése nem fér bele (pl. a közmédia vélemény-műsoraiban), hanem éppen ellenkezőleg, a komoly társadalmi jelenléttel bíró egyházak bemutatása az intézmény törvényben előírt feladata (ami persze nem zárja ki az egyházak működésének bírálatát sem). Ettől függetlenül a Charlie Hebdo-gyilkosságok által exponált kérdések végiggondolása hamisítatlan közszolgálati feladat.

Teljes cikk

Marton Árpád

író, újságíró

Terror és kommunikáció

2016. április 02.

Forradalmi időket élünk – új köntösben jelentkezik a szólásszabadság határairól, az információs jogok sérthetetlenségéről, a személyes szabadságjogok és a társadalmi érdekek elsőségéről zajló évszázados vita. Akár a Gluck – Piccini vetélkedésben egykor: ha az operaszerzők a szöveg illetve a zene primátusáról, egymással dialektikus összefüggésben lévő, szorosan összetartozó, egymást nem nélkülözhető két tényezőről civakodtak szóban és tettleg, a nézeteltérések ma sem dönthetők el egyik vagy a másik oldal javára. A szembenállás mondvacsinált. A személyes szabadságjogok csakis a közjó dimenziójában értelmezhetőek, míg megfordítva: a társadalmi rend célja és végső eredője a társadalmat alkotó egyének szabadságának kibontakoztatása. Egy mindenkiért, mindenki egyért – szól a dialektikus meghatározások bonyodalmait huszárvágással megoldó szlogen. Az az érzésem, a vita mai résztvevőinek még ez is magas.

Teljes cikk

Marton Árpád

író, újságíró

Liberalizmus és csörgősipka

2016. április 30.

Némethonban közjogi vitába torkollt, mi több a közbeszéd vezető témájává lett, létezik-e felségsértés a modern demokrácia világában. Az eset politikai vonatkozásait behatóan elemezte már Prőhle Gergely a Messzelátó blogon. A jogi huzavonát hagyjuk csak meg a német jogelmélet tudorainak. Minthogy azonban a bizarrba fordult esetet egy médiamegjelenés indította el lavinaszerű útján, talán nem oktalan, ha magunk is szemügyre vesszük.

Teljes cikk

Marton Árpád

író, újságíró

Meggyőzés és meggyőződés

2016. június 16.

Teggelnek, lájkolnak, pókolnak, mémeket terjesztenek, szmájlikat és más emotikonokat küldözgetnek. A neten szocializálódott nemzedék szinte tolvajnyelvként él afféle szavakkal, amelyek szüleik, nevelőik számára már-már hieroglifáknak hatnak. Ám az efféle kifejezések ma már nem csupán a webes szubkultúrában érvényesek: ha meg akarjuk érteni gyermekeink vágyait és szándékait, érdemes tisztába jönnünk a jelentésükkel. Miközben folyik a harc a tudatok fölötti hatalomért, a tét voltaképpen az emberi személy szabadsága. A médiaműködés a modern demokráciák alapkérdése.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

A vallások és a szólás szabadsága

2016. október 12.

Meddig tart és hol ér véget a szólásszabadság? Mit szabad egy szekuláris államnak és mit nem? Hogyan fér össze a vallás és a vallási alapon meghatározott kulturális identitás, a vallásszabadság és a szólás szabadsága? Egyáltalán összefér-e? Ellentétben áll-e a lelkiismereti szabadság joga a vallászabadsággal, és mindkettő a kommunikációs jogok része-e? Különbséget tehet-e egy állam a vallások között? Létezhet-e kettős mérce?

Teljes cikk

Marton Árpád

író, újságíró

A hitványság ellenforradalma

2016. november 16.

Először a fotóművészbe botlottam bele. Meglepett, hogy két válltáska helyett ezúttal négy alatt roskadozott, hozzá még mindkét kezében egy-egy jól megrakott útitáska. Parolázni sem tudtunk. Feldúltnak látszott. – Összepakoltam, ami a kezem ügyébe került – kezdett a magyarázatba anélkül, hogy kérdeznem kellett volna. Irány a bizományi! – Második hete rám se nyitja az ajtót senki a műteremben, egyetlen vacak pizzafotózás futott be, az is félig-meddig szívességi alapon. A villanyszámlám nem jön össze a bevételből, és a fél stúdió úszik a mézben, nem győzök takarítani – ha nem tudnád ugyanis, a pizzafotókon mézet kell kenni a kecsupra, hogy kívánatosabban csillogjon. Bánja az ördög, most már akár el is árulhatom. Manapság úgyis mindenki fotóriporter, mi több: egyenesen művész. A szakmának befellegzett.

A kép forrása

Teljes cikk