tv” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Szűts Zoltán

médiakutató

A 72 órából álló napok. Digitális demencia

2015. július 02.

Egy átlaginternetező napja már nem 24, sokkal inkább 48, 72 vagy még több órából áll. Folyamatosan döntenie kell ugyanis, melyek azok az internetes portálok, melyeket nem néz meg, hogy online, a Facebook bűvöletében él, folyamatosan a hírfolyamat figyeli, posztol, kommentel. És hamarosan ez vár a tévénézőre is, hiszen a streaming szolgáltatások, a VOD megjelenésével gyakorlatilag befogadhatatlan kínálattal áll majd mindenki szemben.

A Netflix és Hulu már annyi saját tartalmat is kínál, főleg minőségi sorozatok formájában, hogy nem elég a nap 24 órája, arra, ha valaki kedvenc, színvonalas sorozatainak akar hódolni. Talán városi legenda, de jól szemléltet, hogy az M1 1957 május 1-ei hivatalos indulása után egészen 1971 augusztus 18-ig kellett várni a „túlcsorduló kínálatra”, az M2 megjelenésére. És a nézők először ahelyett, hogy örültek volna a tartalombőségnek, levelekkel bombázták a közszolgálati televízió vezetőit, panaszolva, hogy döntésre kényszerítik őket, hiszen, miközben egy csatornát nézik, tudják, hogy a másik csatorna műsorairól lemaradnak.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

TV vagy internet? Mindkettő!

2015. július 17.

Kultúraátadás a Kárpát-medencében

Amikor pár éve a YouTube-ra feltöltött amatőr tudósítások világszerte fontos hírforrássá váltak, a televíziók lépéskényszerbe kerültek és először eltérő válaszokat adtak az új kihívásra. Mára azonban kiderült, a leghatékonyabb módszer, ha maguk is teljes mell- és sávszélességgel kiállnak az online jelenlét mellett, és elérhetővé teszik műsoraikat az interneten. Más kérdés, hogy milyen új, sikeres üzleti modellt kell kitalálniuk a kereskedelmi tévéknek, melyek a reklámidő értékesítésében érdekeltek. A magyar közmédia válasza a Médiaklikk volt, ahol a teljes archívumuk nyílt, és az adások online is megtekinthetők. Ennek az online jelenlétnek pedig sokkal nagyobb jelentősége van, mint elsőre talán gondolnánk.

Kicsit vissza kell lépnünk a múltba, hogy meglássuk, a TV és internet milyen remekül kiegészíti egymást, és milyen fontos szerepe van mindkettőnek a magyar kultúra átadásában a Kárpát-medencében. Ismert, hogy csak az internettel jött el a tértől és időtől független média kora. Számtalan generációnak a megállítható, visszatekerhető, archívumból évek után is elérhető adás az internet és digitális korszak előtt fikciónak tűnt. Az internet azonban immár egy új paradigma része, nincs szükség digitális átállásra, új tévékészülékre, hiszen a teljes hálózat és a rá kapcsolódó eszközök eleve digitálisak. Az internetre feltöltött adást már nem állítja meg országhatár, nem függünk antennától vagy szolgáltatótól, attól, hogy éppen milyen csatornák érhetők el a kínálatukban.

Hogy miért játszik fontos szerepet az internet és a digitális technológia a kultúra átadásban? Azért, mert míg a rendszerváltás előtt magyar tévéadást a határon túli magyar településeken a határtól gyakran csak pár kilométerre lehetett nézni, a környező országok zavaró adása miatt. A magyar szó, a magyar nyelvű hírek pedig egy nemzethez és kultúrközösséghez való tartozást jelentették a határon túl élő magyarok számára.

1. példa: Még az internet elterjedése, médiummá és mindenki számára elérhetővé válása előtt, az 1992 karácsonyán indult a műholdon keresztül sugárzó Duna TV első adása, mely rendkívül fontos volt az összmagyarság kulturális életében. A műholdvevős technológia kezdetben elég költséges volt, különösen a délszláv háborúval és hiperinflációval sújtott délvidéki magyarság számára. Így voltak olyan civilek, akik a magyar nyelvű kultúraátadást úgy segítették, hogy a Duna TV adását analóg földfelszíni sugárzással továbbították olyan falvak számára, ahol semmilyen magyar nyelvű adást nem lehetett korábban fogni.

Komplex világban, technológiaváltás határán élünk, és nem könnyű eligazodni ebben a környezetben. Kis kitérő: a tévéadások vétele mellett a magyar nyelvű könyvek behozatala is évtizedeken keresztül számos akadályba ütközött, gyakran elkobozták őket a határon, magyar nyelvű tankönyveket államközi szintű egyezmények alapján lehetett csak diákok kezébe adni, a folyamat nehéz, és lassú volt. A régi reflexek mind kevésbé működnek, a tiltásokat nehéz fenntartani. A digitális tankönyveket nem állítja meg országhatár, és ha nem is a formális, de könnyen a nonformális oktatás részévé válnak. A cikk témájához visszatérve azonban megállapíthatjuk, immár globális magyar médiáról beszélhetünk, mely átível a határokon. És ehhez egy paradigmaváltó jelenségre volt szükség.

2. példa: A Duna és Temes találkozásánál fekvő, magyarok, szerbek, románok és németek lakta Pancsován a civil újságírás jegyében magyar nyelvű műsort 2012 februárja óta már a YouTube-on lehet követni. A legújabb adás jelenleg a 638-ik. Az 1999-ben indult Magyar Percek szerkesztői szembesülve a nehéz műsorszórási körülményekkel immár online formában tudósítják magyarul a 17 ezer fős közösséget, de azokat is elérik, akik időközben már elköltöztek a térségből. Azzal, hogy a szórványban is összekapcsolódik a TV és az internet, és a magyar nyelvű műsorok tértől és időtől függetlenül nézhetők, megszűnik például az állandó csatározás is a műsorsávokért, különösen a főműsoridőért.

A két, eddig látszólag riválisnak tűnő médium, a televízió és az internet a médiakonvergencia hatására tehát mind több ponton kapcsolódik össze, egymás pozitív tulajdonságait erősítve.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Két képernyő jobb, mint egy!

2015. július 27.

Már egy ideje nem számít újdonságnak, hogy valamennyi digitális képernyőnkről: számítógépünkről, okostelefonunkról, tablágépünkről tévézhetünk. A képernyők nem ellenségek, vetélytársak, hanem remekül kiegészítik egymást. Már írtunk róla, hogy két, eleinte riválisnak tartott médium, a televízió és az internet a médiakonvergencia hatására számos ponton összekapcsolódik, a kép, hang, videó szöveg bármely digitális csatornán megjelenhet. Jelentős potenciál van azonban egy új jelenségben, a TV és okostelefon/táblagép kombinációjában. A Nielsen piackutató és közönségmérő szerint már 2011-ben a táblagéppel rendelkező nézők 41%-a, míg az okostelefont birtoklók 38%-a legalább napi egyszer használja okoskészülékét tévézés közben.

Angolul a szelektálás nélküli tévénézőket passzivitásuk miatt irónikusan couch potatoesnak (tükörfordításban díványkrumplinak) nevezik. Azért mert a kifejezés használói szerint a digitális kor előtt, de leginkább az őstelevízió korában elterültek, mint egy zsák krumpli a heverőn, és meg sem mozdultak. Ezen, a legkevésbé sem hízelgő vagy kedves megnevezés felett azonban már eljárt az idő. A 2012-től végzett Nielsen kutatások szerint mind több tévénéző lesz passzív befogadóból aktív résztvevővé, legalábbis a világhálón. Exponenciálisan növekszik ugyanis azok száma, aki a tévéműsorokat már okostelefonokkal és táblagépekkel a kezükben nézik, és aktív vitát folytatnak a közösségi médiában, utánanéznek információknak, szavaznak.

Nem meglepő tehát, ha a marketingesek is lecsapnak erre a lehetőségre, felismerve, hogy két képernyő jobb, mint egy, és hogy mind többek kezében ott van az internetre csatlakozó okoskészülék. Ekkor elég reklámként csak egy webcímet mutatni, mely kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosít, és a több millió nézőből tízezrek rögtön fel is keresik az oldalt és rendelnek. Fontos kiemelni, hogy itt nem teleshopos termékekről van szó!

Visszatérve a marketing nézőpontból a mi origónkig, a nézőig, azzal szembesülünk, hogy a felhasználó egyszerre tartalomlétrehozó is, prosumer (a producer és consumer szavak összevonásából). Interaktív lesz, szavaz, befolyásol, vitatkozik, posztol, megoszt, lájkol, kritizál. Kvízekben vagy tehetségkutatókban választ megoldások és résztvevők közül, közösségi médiában kifejti a véleményét az éppen nézett programról, utánanéz a műsor hivatalos vagy rajongói Facebook oldalán, vagy hashtag-gel jelölt Twitter üzeneteket olvas, azokra válaszol. Megteheti, hiszen nem számít újdonságnak, hogy mind több műsornak, műsorvezetőnek van saját hivatalos vagy a nézők által készített, a gyakorlatban professzionális Facebook oldala, a köztévénél példa erre a Munkaügyek vagy Fapad. Az újdonság abból áll, hogy nem a műsor után, hanem már közben is használja okostelefonját.

                                                         (fotó: Szűts Zoltán)

Ezt a jelenséget két tény is magyarázza. Az egyik a szokás. A Tecmark marketingügynökség több mint 2000 ember bevonásával készült 2014-es kutatása szerint egy átlagos felhasználó majdnem napi 250-szer veszi kezébe az okostelefonját, és több mint 3,5 órát használja. Még azelőtt megnézi e-mailjeit és Facebook üzeneteit, mielőtt felkelne az ágyból, minden harmadik pedig már elveszve érzi magát az okoskészüléke nélkül, ezért az gyakorlatilag folyamatosan ott van a kezében. Egy 2012-ben készült Nielsen felmérés pedig még arra is kitér, hogy a 18 és 24 év közötti fiatalok harmada a mosdóban, fürdőben, mellékhelyiségben is elszakíthatatlan a telefonjától. A másik tény az, hogy az ember társasági lény, és társalgási témákat keres, hogy kapcsolatokat létesítsen. Sokan korábban is csak azért néztek meg bizonyos műsorokat, hogy legyen közös témájuk, gondoljunk csak a Szomszédokra vagy a Dallasra. Ma sokan azért néznek meg műsorokat, hogy utána posztoljanak, csevegjenek róluk a Facebookon, írjanak a Twitteren, majd az így kialakult vitában részt vehessenek, valahová tartozhassanak.

A Twitter a rövid üzeneteivel a Facebook mellett aktív vitát generál a tévéműsorokról. A nézők élveznek arról „csiripelni” vagy posztolni, hogy mit néznek éppen, mi a véleményük. Ezáltal egy nagy közösséggé válnak a többi nézővel, de a műsorkészítőkkel és színészekkel is. Az utóbbiak pedig előszeretettel osztanak meg információmorzsákat, háttér infókat, forgatás közbeni fotókat. Így a két képernyőt használók kicsit beavatottaknak is érezhetik magukat, én például innen tudtam meg, hogy jövőre is visszatér a Duna TV képernyőjére a Munkaügyek, a főszerepben a zseniális Molnár Piroskával és Mucsi Zoltánnal.

Teljes cikk

Nyugaton a helyzet többé már nem változatlan

2015. augusztus 24.

Az amerikai elnökválasztás közeledtével mind több figyelem irányul arra, hogy milyen a sikeres politikai kommunikáció 2015-ben, és az egyes generációk (baby boom, X, Y, Z) tagjai mely csatornákon keresztül érhetők el és mobilizálhatók hatékonyan. Azonban a sikeres politikai kommunikáció titkát – már ha van ilyen – nem csupán az USA-ban szeretnék tudni, a kérdés mindenkit foglalkoztat. Egy tény azonban biztos, az Y generáció számára a Facebook már az új tévé.

A Pew Research Center 2015 júniusában publikált tanulmánya szerint az USA-ban a politikai tájékozódás szempontjából a közösségi média, történetesen a Facebook a legfontosabb hírforrás az 1981 után született emberek számára.

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

BBC II! – Nem vész el, csak átalakul

2016. február 22.

Kedden, február 16-án véget ért a fiatalokra fókuszáló BBC II! csatornának a televíziós pályafutása. A 2003-ban alapított adó nem sugároz többé, és nem fogható kábelen sem. A programhelyen még egy ideig műsorajánlók futnak majd. Bajban lenne a közszolgálati televíziók etalonjának számító BBC?

Teljes cikk

Szűts Zoltán

médiakutató

Nasi kultúra: falatnyi szórakozás úton, útfélen

2016. április 27.

Az első, ami egy magyarnak feltűnik a szöuli metrón az, hogy kivétel nélkül a fiatalok és idősek is az okostelefonjukba vannak mélyedve. Sms-eznek, facebookoznak, játszanak, olvasnak (szinte senki sem telefonál, mert az illetlenség). A metróban is elérhető szélessávú mobilinternet elérésnek köszönve pedig manapság mind többen néznek kifejezetten az utazóknak szánt sorozatokat, „drámákat” is, ahogy a koreaik nevezik őket. De nem csak ezen webes műsorok formátuma új, hanem a rájuk épülő üzleti modell is.

Kép forrása itt.

Teljes cikk