Egy kis költségvetésű Jézus-film a nyereségnek a reményével sem kecsegtet, gondolhatják e kereskedők. Merthogy mifelénk e téren legfeljebb a minimum 3D-ben villódzó szuperprodukciókra vevők a népek. Ezért aztán nálunk a közelmúlt terméséből például Ridley Scott 2014-es kivonulásos, vörös-tengeres látványorgiája, az Exodus: Istenek és királyok című mozi volt látható, mely kétségtelenül főleg a szemtornáztatásra gyúrt, egy tizenegyedik csapással voltaképpen le is fejezve a történetet: készítői három dimenzióval csakugyan beérték, tudniillik a transzcendens D-nek már nem jutott terep a békákkal, sáskákkal és az eredetitől némileg eltérően krokodilokkal gazdagon tűzdelt filmben, márpedig az efféle csonkolás nem tesz jót az alapvetően teológiai üzeneteket hordozó bibliai elbeszéléseknek.   

A sürgölődésnek köszönhetően szép számmal születtek az elmúlt bő évszázadban a giccs birodalmába mélyen bekalandozó, már-már nézhetetlenül hosszú és vontatott, színes, szagos, „mindent bele” típusú hollywoodi feldolgozások, vagy egy másik ágon a missziós céllal gyártott christian movie-k, melyek egyik legijesztőbb tulajdonsága épp az, amire készítőik amúgy rendszerint igen büszkék, hogy szóról szóra hűségesek az eredeti szöveghez. Ennek eredményei a „mozgóképes könyvként” működő adaptációk, melyek legkínosabb pillanataiban az éppen elhangzott mondatokat illusztrálják a képsorok, szembemenve ezzel a filmes alkotás egyik alapszabályával.

Az efféle képtelen „képesítések” elkövetői a szó szoros értelmében láthatóan nem veszik figyelembe a Biblia szimbólumokban gazdag, képes nyelvezetét és világát, amely ily módon képekre váltva erejét veszti, vagy épp komikus hatást vált ki, mint például az egyik ilyen filmben a torzonborz Keresztelő János, aki széles mozdulatokkal egy jobb sorsra érdemes sáska után ugrál a puszta pusztában, csak hogy megfeleljen a bibliai szövegnek. Mindezt persze narrátori alámondással súlyosbítva. Vagy ugyanebben a mozgóképfolyamban tárul elénk az a jelenet, melyben Jézust látjuk kiemelkedni a Jordán vizéből, majd azonmód egy jól idomított, illedelmes galamb repül a vállára annak rendje-módja szerint, s ott csendesen nézelődik, miközben egy imponáló orgánumú színész eldörgi az Atyaisten vonatkozó mondatát. Elég egyszer végigfeszengeni egy ilyen filmes megoldás hamisságát, egy életre megjegyezzük, mennyire zsákutcás erőlködés hétköznapian valószerű képsorokba szuszakolni egy olyan sűrű szöveget, mint amilyen az evangélium. Hasonlóan primitív próbálkozás ez, mintha valaki rövidfilmben akarná feldolgozni vagy épp mozgóképekkel „szinkronizálni” mondjuk Kölcsey Himnuszának valamennyi képét, Bendegúznak vérétől a bújt üldözöttig, amint felé kard nyúl barlangjában, s a többiek. Ahogy azt se feledjük: nem véletlen, hogy a legnagyobb operaszerzők nem Shakespeare-drámákat zenésítették meg, hiszen azok úgy kerek egészek, ahogy vannak, hanem „lebutított” librettókkal dolgoztak, hogy megcsiszolják a maguk gyémántjait.

Van aztán egy ugyancsak sok riasztó jelenséget produkáló világ: a rajzfilmeké. Valljuk meg, hogy ebben az univerzumban is megesett már tíznél is több csapás a kultúrára, akár csak ami a bibliai feldolgozásokat illeti. A határtalan bárgyúság képviselői sokszor itt is elemükben érezhették magukat, egészen a cuki állatfigurákkal eljátszatott bibliai (rém)mesék mélyrepüléseiig.

E nehezen megemészthető vagy még nehezebben megbocsátható botlásokon túl a klasszikus rajzfilm mégis az a mozgóképes műfaj, amely elvonatkoztatásaival, sajátos eszköztárával képes tiszteletben tartani, érzékeltetni a bibliai alapanyag szimbolikus összetettségét, rétegzettségét, a talpas valóságtól való elemeltségét, szemben a direkt képeket villantó élőszereplős filmek „földhözragadtságával”.

Van is ennek bizonyítéka. Egyetlen komoly hibája, hogy a maga teljességében nem valósulhatott meg. Pedig hazai dicsőség lehetett volna Jankovics Marcell nagyszabású vállalkozása, a Biblia rajzfilmes feldolgozása, melynek terve a neves művészt már a hetvenes évektől foglalkoztatta. Olykor úgy tűnt, lesz rá akarat, pénz és lendület, még a szocializmus idején is, nyugati erők bevonásával, aztán a történet, több fordulóban ugyan, de végleg elvérzett.

Képes bibliai történetek címmel nemrég díszes kötet jelent meg e torzóban maradt műről: a benne látható több száz kép, tervek sokasága és az elkészült egyetlen epizód, illetve egy előzetes DVD-je, valamint az érthetetlen kudarc elbeszélése dokumentálja azt az álmot, amelyet különböző producerek végül nem láttak elég jónak valóra váltani. A könyvet lapozgatva, a Teremtés című félórás epizódot nézve elszorul a szívünk, hogy sokkal szegényebbek maradtunk a feltétlenül szükségesnél. Ami színészekkel eljátszatva, amolyan élő közvetítésként vállalhatatlan, az megrajzolva működik, mert egészen mást, többet mutat önmagánál: a szöveget nem pusztán aláfestik a képek, a sokrétű, nemegyszer szimbolikus bibliai üzenetet kultúrtörténeti utalások, jelképek, motívumok bevonásával segítenek bontogatni – szöveg és kép szervesen egészítik ki egymást. Ahogy azt Jankovics Marcelltől más munkáiban megszokhattuk. Képi kultúránk nagy vesztesége, hogy ez a terve füstbe ment.